Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

ADATTÁR - Cseh Géza: Adatok Szapáry Gyula politikai pályaképéhez / 369. o.

Szapáryt a Szlávy-kormány kinevezése után három hónappal, 1873. március 5-én belügyminiszterré nevezték ki. Bár csak két évig maradt belügyminiszter, ez­alatt mégis több jelentős törvényjavaslat elfogadtatását sikerült keresztülvinnie. Az ő nevéhez fűződik az 1874. évi XXXIII. te, a választójogi törvény kidolgozása, mely­lyel azonban Szapáry elégedetlen volt, mivel a censust az ország eltérő adózásbeli viszonyai miatt nem tudta egységesíteni. Szapáry belügy minisztersége idején ment végbe a határőrvidék polgárosítása, továbbá Buda és Pest egyesítése. Ekkor került sor a megyei pandúrok intézményének megszüntetésére és a csendőrség felállítására is. A fővárosi rendőrség később végrehajtott államosításának tervezetét ugyancsak a Szapáry vezetése alatt álló Belügyminisztériumban dolgozták ki. Érdemeinek méltatása mellett nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy Szapáry a magyarországi munkásmozgalom kibontakozását kemény eszközökkel kívánta meg­gátolni. 1873 áprilisában az Ihrlinger Antal vezette Magyarországi Munkáspártot fel­oszlatta, és működését betiltatta. A hatóságok pedig rövidesen vizsgálatot indítottak a feloszlatott párttal kapcsolatban álló Betegpénztár ellen, és perbefogták a Munkás­párt vezetőit azzal az ürüggyel, hogy nyomdájukat és a munkáslapok tulajdonában bekövetkezett változásokat nem jelentették be időben a hatóságoknak. A mozgal­mak elleni támadás kiindulópontjának az 1872 novemberében Bismarck német kan­cellár kezdeményezésére Berlinben összehívott értekezlet tekinthető, melyen Német­ország és az Osztrák—Magyar Monarchia vezetői elhatározták, hogy a szocialista szer­vezkedést lokalizálják, továbbá az országos és nemzetközi munkásszervezetek meg­alakulását megakadályozzák. Szapáry Gyula belügy miniszterségének talán a legérdekesebb emléke az a terü­letrendezési törvényjavaslat, amely az egész magyarországi közigazgatást radikálisan át kívánta alakítani a modern polgári állam szükségleteinek megfelelően, s amely a feudális megyerendszer maradványait teljesen felszámolta volna. Bár az 1873-ban előkészített törvényjavaslatnak még a tárgyalásától is elzárkózott a képviselőház, ér­demes a Szapáry vezetése alatt álló minisztériumban kidolgozott tervezet leglényege­sebb pontjait áttekinteni. A képviselőház elé 1873. december 21-én beterjesztett törvényjavaslat három részből állt: 44 1. A törvényhatóságok területének szabályozása. 2. A közigazgatási járások számának és székhelyének meghatározása. 3. A községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. te. egyes rendelkezéseinek kiterjesz­tése a szabadkirályi és törvényhatósági jogú városokra. Szapáry a megyék területrendezésének szempontjából meghatározó jelentősé­gűnek az adóképességet tartotta. Az évszázadok alatt kialakult, különböző anyagi erejű vármegyék helyett hasonló területű és népességű megyei törvényhatóságokat kívánt kialakítani, amelyekben a beszedett adó fedezte volna a közigazgatás költségeit. 41 Uo. 54. 4? Magyarország törtenete 6/2. 1979. 894. 43 Uo. 44 ­HENCZ Aurél: Területrendezési törekvések Magyarországon. Bp. 1973. 117. 377

Next

/
Thumbnails
Contents