Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
ADATTÁR - Bagi Gábor: Követküldés, követi utasítások a Jászkun Kerületekben 1790-1811 között / 331. o.
nemesekhez hasonlóan — csak a nemesi felkelésekben való részvételre (insurrekció) szerették volna lecsökkenteni részvételüket, ámde ugyancsak sikertelenül. A Franciaország elleni háborúkra nagyszámú sorkatonaságot kellett még emellett adniuk, akik szolgálati idejüket, s kiállításuk körülményeit tekintve három nagy csoportba tartoztak. A privilegiális kötelességből állított (capituláns) katonáknak csak a háború idején kellett volna szolgálniuk, az országgyűléseken megszavazottakra az ott elfogadott elvek vonatkoztak, míg a harmadik csoportba a sorezredek által helyben toborzott (verbuvált) katonák tartoztak. A Kerületek leginkább a capituláns katonák elbocsájtását szerették volna elérni, de ezek is gyakran csak 10-13 év elmúltával tértek haza. A jászkunok jobbágyi jellegű kötelezettségei közül a követi utasításokban a hadiadó fizetésével, az átvonuló katonaság ellátásával és szállításával, a számukra kiadott termények alacsony áron történő megtérítésével, a só- és gabonaszállítással kapcsolatos problémák jelennek meg leginkább. Az állami hadiadó (contributio) csökkentését nem sikerült elérni, sőt 1802-ben a kivetés alapjául szolgáló nádori adóporták számát 83-ról 100-ra emelték, ami több mint 20.000 forintnyi növekedést jelenIÁ tett. Ez különösen a háborúk idején gyakorta megszavazott rendkívüli hadisegélyekkel tett ki jelentős összeget. Ugyancsak évente több tízezer forintos nagyságrendre rúgott az a veszteség (deperdita), amely az átvonuló és szállásoló katonaság számára kiadott élelem és lótáp áron aluli megtérítéséből keletkezett. A háborús időszak gyakori csapatmozgásai és anyagszállításai a mind nagyobb terheket fizető lakosok idejét, eszközeit, állatait fokozottabban vette igénybe. A jászkunok számára a vizsgált időszakban a helyi nemesek mozgalmai tűntek a legveszélyesebbnek. 1790-től húzódott az országgyűléseken, majd a rendszeres bizottságok munkálatain a halasi és túrkevei nemesek beadványainak ügye, melyben azok az országos nemesi előjogok Kerületeken belüli érvényesítését szerették volna elérni, a jászkun privilégiumok rovására. 1803-ban ugyan némely terhek pénzbeli megváltását lehetővé tette a kerületi vezetés a helyi nemeseknek, a közös teherviselés, a közös bírói szervezet ellen azonban a későbbiekben is megfigyelhetők helyi föl27 Á kiállított katonaság szamara lásd: SZML JKK Közgyűlési ir. 1838. 4. Fasc. 220. sz. 28 A különböző elvek szerint történő katonaállítás különösen a „Nádor" huszárezred felállítása során okozott súlyos problémákat. A jászkunokból és hajdúkból álló regiment legénységét csak a franciák elleni háború idejére toborozták, ám az 1801. február 9-én megkötött luneville-i békekötés után sem engedték haza őket. Az elégedetlenség hamarosan a napóleoni háborúk egyik legnagyobb katonai lázadásához vezetett. A Pozsony és Nyitra vármegyékben állomásozó ezrednek 1801. május 6-án kb. 550, 11-én pedig újabb 106 katonája lázadt fel, s indult önkényesen haza. A hajdúk mellett a jászkunok is megtagadták az engedelmességet. A jászkunok lázadásáról nem sok adat maradt fenn, ám a hazatért, s büntetlenséget követelő haj dúságiakat csak egy 21 emberéletet követelő fegyveres összecsapás után tudták a császári alakulatok megadásra kényszeríteni. NYAKAS Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány (1760-1838) Hajdúsági Közlemények 15. Hajdúböszörmény, 1987. 50-51. *SZML JKK Közgyűlési jkv. 1802. március 30. 500. sz., 1808. szeptember 2. 1600. sz. 30 SZML JKK Közgyűlési ir. 1838. 4. Fasc. 220. sz. 31 Uo. 336
