Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Külső-Szolnok vármegye XIV. századi történetéből / 283. o.
hez érkeztek és azt Illés, ugyanaz a királyi ember, azoknak a mi bizonyságunk jelenlétében, az első határjeltől az utolsóig [. . .] megjárták és ahol szükséges volt a régi határjelek mellett újakat emeltek és a megjárt, mások birtokrészeitől határjelekkel elválasztott birtokrészt [. . .], annak az apátúrnak, valamint monostorának, a helyszíni ellentmondás nélkül beiktatták örökös birtoklás céljából; Mégis azt nem elhallgatva, hogy midőn Szent András ünnepének a vigiliáján, most a közelmúltban [november 29-én], ezeknek a leveleknek a sorozatát a királyi ember és a mi bizonyságunk nekünk felolvasták, Ácsai [de Acha] Sebestyén János fia előttünk megjelenve kinyilvánította, hogy az ő acsateleki falubirtokából [de praedicta sua possesione de Achateluke] 5 egy bizonyos részt [. . .] az említett apátúr porciójához hozzáfoglaltak és azt a birtokrészt — az ő privilégiumában lévő szétválasztó határjelekig - tudniillik Kökényszeg [Kukenzegh] zugtól kezdve a Zsidfő 6 [halomig] és a Zsidfő földig - a határjárástól nem, de a beiktatástól [. . .] előttünk személyesen eltiltotta; és ugyanott a helyszínen, [Ácsai] Sebestyénnek az elébünk állt [János nevű] fiát, ugyanaz a királyi ember, Szent András apostol most következő ünnepének a tizenötödére [december 14-re], az apátúr elleben [. . .] a király Urunk személyes bírósága elé idéztette, hogy az ő ellentmondását visszaverjék; az is kinyilváníttatott, hogy az említett Pósa mester és János fiai állították [. . .], hogy az említett apátúr és az ő monostorának a bizonyos földdarab — az azon épített egyházzal - azoknak az örökös birtoka volt és ma is az, ahol az apátúr az országbíró ítélete alapján, a legjobb jóhiszeműsége és joga szerint volt, ugyanaz a Pósa mester és az említett István fiai [János és Góg] esküt tettek arról, hogy azt a bizonyos [acsatelki] földet az övékének mondták és a Garam-melletti Szent Benedek monostoré volt és ma is az; továbbá ugyanaz a Pósa mester és István fiai János és Góg [Gog], a földnek ugyanazt a darabját, a benne levő egyházzal, békésen és jó szándéktól vezetve, örökös birtoklásra, arra az apátúrra hagyták és hagyományozták; Kiadatott [Budán] Szent András apostol ünnepén [november 30-án], az Úrnak az 1341-ik évében." Az oklevelet 1924-ben már közölte Dedek Crescens Lajos, forrásként az 1498. április 1-én készült hiteles másolatot 7 használta, amely akkor az esztergomi káptalan levéltárában volt a Lad. 40. Fase. 6. Nro. 14. alatt. Kihagyta és nem is jelezte azonban a másolat bevezető és befejező részét, amelyekből további információkat tudhattunk volna meg. Közlése elé a következő regesztát írta: „1341 (Buda) 30. Nov. -- Capitulum Budense seriem reambulationis et statutionis Alpar, ad monasterium de iuxta Gron pertinentis, deseribit". Mi a fordítást Dedek Crescens közlésének és az általunk megtalált eredetinek az összevetésével végeztük el. OL DL 3343. Acsateleke falubirtokot nem tudtuk topografálni, más alkalommal még a nevével sem találkoztunk. Mindenesetre Felsó'alpáx szomszédja volt, valamelyik oldalról. Más forrásból tudjuk, hogy volt egy ilyen halom. 7 DLDEK CRESCENS Lajos: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis III. Strigonii, 1924.405-406. (Az általa használt másolatot nem találtuk meg.) A regeszta magyarul: „Buda 1341. november 30. -A budai káptalan írásba foglalja a Garam melletti monostor tartozékának, Alpár határjárásának és beiktatásának [oklevél] sorozatát." 305
