Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A szolnoki közúti Tisza-híd szerepének változása napjainkig / 9. o.

készült. Az újjáépített híd pályaszélessége 5,5 m mindkét oldalon 1 m széles gyalogjárdával. A pályaszerkezet borítása keményfából készült. A nyílások vasszerkezetét a budapesti Haas és Somogyi Gépgyártól és a Magyar Vagon és Gépgyártól rendelték meg. Az állványozáshoz és a pályaszerkezethez szükséges faanyagot a szolnoki Móricz-ligetből, a Jászberény-környéki Mizse-pusztáról és az újszászi erdőkből biztosították. A híd építésének munkálatai 1945. szeptember 10-én indultak meg az alépítmény helyreállításával. A hídépítők rendkívüli munkavégzésének eredményeként 1946. január 13-án már a vasszerkezetek összeállításához kezdtek hozzá, és a hidat májusra közlekedésre alkalmas állapotba hozták.

44 1946. május 19-én került sor az avatási ünnepségre, melynek jelentőségét emelte, hogy az államapparátus magasrangú tisztviselői közül megjelent Tildy Zoltán köztársasági elnök és Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter.

45 Az avatás után a hídon csak a gyalogosok és kisebb járművek áthaladása vált lehetővé. Május 28-án tartották a próbaterhelést, melynek befejeztével engedélyezték a teherforgalom áthaladását is. A félállandó jelleggel épített hídnál rövid idő elteltével jelentkeztek a hiányosságok és az építési hibák. Az egyre növekvő forgalom következtében a híd teherbírása nem volt megfelelő és a faszerkezetű pályarészeket rövid időközönként ki kellett cserélni. Mindezek azt mutatták, hogy a végleges híd építését nem lehet tovább halogatni. A legújabb acélhíd A szolnoki átkelőhely jelentősége számottevően megnőtt a századfordulón, a II. alföldi transzverzális út (a mai 4-es főút elődje) kialakításával. A főútvonalat azonban az akkori gyakorlatnak megfelelően még a városon vezették keresztül, számos kis ívvel, kanyarral kombinálva. Az út nyomvonalába eső Tisza-híd terhelés és szélesség szempontjából akkor még úgy-ahogy megfelelőnek bizonyult. Az átmenő forgalomnak a városon kívüli elhelyezése azonban már 1949-ben felvetődött. Ebben az évben készített az Államépítészeti Hivatal egy tervezetet, mely szerint a 4-es főutat a várost megkerülve akarták átvezetni a Tiszán. Számításba vették a magyar-szovjet és a magyar-román gazdasági kapcsolatok további fejlődését, mely a 4-es főút tranzitforgalmát növelte volna. Az Államépítészeti Hivatal tervében két lényeges elképzelésről esik szó. Az egyik a várost délről elkerülő „Déli vonalvezetés", a másik az északon vezető „Északi vonal". A tervezet tulajdonképpen elindítója annak a koncepciónak, hogy mindenképp szükséges egy új korszerűbb keresztmetszetű, nagyobb teherbírású híd felépítése a Tiszán, s ennek építési helyéül a jelenleg álló híd és az előzőekben ismertetett két változat közül kell kiválasztani a legoptimálisabbat. A KPM már 1953-ban a Szolnok Megyei Tanács kérésére foglalkozott egy új híd felépítésének ügyével. A Tiszán álló közúti híd ugyanis akkori állapotában a 20 tonnás terhelésnek már csak a járművek 10 km/h-es sebessége mellett felelt meg. Ezen a tényen nem javított az sem, hogy a fajármokat 1954-ben lebetonozták. A MiBAKSAY Zoltán: A szolnoki közúti Tisza-híd újjáépítése. Magyar Technika, 1947. 5. sz. 175. Tiszavidék, 1946. II. évf. 40. sz.