Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Nyári Katalin: Jász-Nagykun-Szolnok megye településeinek bűnözése / 265. o.

folyamatokat és a bűnözés sajátosságait. Metodológiailag korrekt és empirikusan támogatott következtetések levonására törekedtem. A rendelkezésemre álló társadalomstatisztikai és kriminálstatisztikai adatbázis információinak felhasználásával körvonalaztam a megye településtípusaira jellemző bűnözést. A cél az volt, hogy bemutassam a típusba tartozás mögött meghúzódó társadalmi-gazdasági, életszínvonalbeli, civilizációs, társadalomszerkezeti helyzetképet és a bűnözés ezáltal való determináltságát. 1. A bűnözés volumene, struktúrája és dinamikája Jász-Nagykun-Szolnok megye az 1968—1987-ig tartó húszéves periódusának bűnözési adatait elemezve megállapítható, hogy a vizsgált időszakban egyértelműen a kevésbé fertőzött megyék között szerepel. Bár a magyarországi összbűnözés jellemzőinek megfelelően a megyében is folyamatosan nőtt mind az ismertté vált bűncselekmények, mind az ismertté vált elkövetők száma, a bűnözési gyakoriság azonban évről évre minden esetben az országos átlag alatt maradt. A bűncselekmények előfordulási gyakoriságát mutató ranglistán a megye hosszú ideje változatlanul a 17., 18., 19. és 20. helyen áll. Az adatok elemzése meggyőzően mutatja, hogy az ismertté vált bűncselekmények számának emelkedése az 1980. évtől folyamatossá és csaknem kíméletlenné válik. Természetesen ez érezteti hatását a tízezer lakosra jutó szám nagyságrendjének durva változásában is. A húsz év adathalmazából jól érzékelhető a bűncselekmények települések szerinti megoszlásában a városok hatvan százalék körüli „részesedése", aminek felét a megyeszékhely adja. Az összes többi település megközelítően negyven százalékos arányt képvisel. A városokban és a falusi településeken a bűncselekmények növekedési üteme a megyei átlagnak megfelelően alakul, noha 1980-tól ez jelentősen felgyorsul. Ezzel szemben a megyeszékhelyen a bűncselekmények dinamikája már 1976-ban intenzívebbé válik, 1980-tól pedig rohamos változás tanúi lehetünk. A bűncselekmények struktúrájának összetétele azt mutatja, hogy a vagyon elleni és az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények az összesnek kétharmadát teszik ki. A vagyon elleni bűncselekmények számának eső-emelkedő jellege 1980-tól megváltozik, s egyértelmű növekedés válik jellemzővé. Az összes bűncselekménynek több mint fele a vagyon ellen irányul. A tízezer lakosra eső szám, noha alatta van az országos átlagnak, de a gyakorisági mutató már kedvezőtlenebb helyzetet jelez, ugyanis a 11. és 18. hely között mindegyik előfordul. A tapasztalat szerint a személyek javai elleni bűncselekmények aránya a vagyon ellenieken belül több mint hatvan százalék. Az emelkedés üteme igen erős. Ez különösen akkor észlelhető, ha az 1987. évet az 1980-hoz viszonyítom. Ez a bűncselekménytípus az utóbbi nyolc év alatt csaknem másfélszeresére nőtt. Különösen az 1986. év volt kiugróan rossz; ezt a gyakorisági rangsor is jelzi, hiszen a megye a 14. helyen áll. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények változásaiban szélsőségek tapasztalhatók; tízezer lakosra jutó szám már megközelíti az országos átlagot. 267