Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Vincze Sándor: A középiskolai oktatás főbb adatainak alakulása az 1960-90-es években Jász-Nagykun-Szolnok megyében / 237. o.

so Hh 38 AZ E6Y OSZTRLYTEREMRE JUTO TRHUIOU SZÜHR if. ÁBRA 32 26 sírt«. V • Í960/1 65/6 70/í 75/6 SO/* 85/6 1990/1 a legeredményesebb az oktatás. Összefüggésnek kell tehát lennie az eredményesség és az osztályok létszáma között. Erről azonban alaposabban a 4. részben esik szó. Egy másik eredményességi mutató lehet, hogy az adott tanévben sikeresen érettségizettek hány százalékát alkotják a négy évvel korábbi I. osztályosoknak (18. ábra). Ennek grafikonjai a 17. ábrához hasonló lefutásúak. E görbének is lokális maximuma van az 1962/63. és az 1963/64. tanévekben, minimuma az 1967/68. és az 1968/69. tanévekben. 1968/69. után mindhárom görbét (még a szakközépiskolait is szerény mértékben) az emelkedő tendencia jellemzi. A gimnáziumok eredményessége az 1975/76. tanévtől itt is felülmúlja a szakközépiskolák eredményességét. A 18. ábrából tehát lényegileg azonos következtetéseket vonhatunk le, mint a 17. ábrából. Ez alapvetően azon múlik, hogy az érettségizettek „veszteségét" döntően a 4 év alatti lemorzsolódás alkotja. Bár van bukás az érettségiken is, a korábbi veszteségek az egész lemorzsolódás meghatározói. Érthető tehát az összefüggés a 17. és 18. ábrákon feltüntetettek között, melyről azonban a 4. részben még alaposabban szó esik. Az összefüggés lehetővé teszi, hogy ezeket a mutatókat egymás helyett is alkalmazhatjuk a hatékonyság jellemzésére. Az azért feltűnő, hogy 1962/63-ban a szakközépiskolák grafikonjának mekkora maximuma van (mely a 100 %-ot is meghaladja). Ez azért van, mert az adatok között a sikerrel érettségizett nem nyilvános tanulók is szerepelnek, és ez torzítja a 4 év alatti lemorzsolódási veszteségeket. (A 60-as évek első fele után azonban a nem nyilvános tanulók száma a szakoktatásban is csekéllyé válik.) 251