Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A szolnoki közúti Tisza-híd szerepének változása napjainkig / 9. o.
ták, hogy a fahidat állítják helyre, az erre vonatkozó terveket elkészítette az Államépítészeti Hivatal, de elutasították, mivel a város vezetői egyre jobban támogatták azt az elképzelést, hogy Szolnokon a fahíd helyébe a kor igényeit jobban kielégítő korszerű vasszerkezetű híd kerüljön. Ugyancsak szerepelt a tervek közt - ideiglenes megoldásként — egy hajóhíd vagy tutajhíd alkalmazása. Az előbbi azonban akadályozta a hajó- és tutaj forgalmat, a másikat pedig nem tudták rövid időn belül beszerezni, így mindkét elképzelés lekerült a napirendről. Technikai kuriózumként említhető Hay Géza szolnoki nyomdász javaslata. Ő az elpusztult híd két megmaradt hídfőjét kihasználva akart közlekedtetni egy 20 m-es „vontató hajót". Ajánlatát azonban túlzottan költségesnek ítélték, ezért elvetették a javaslatot. 1909 nyarára már nyilvánvalóvá vált, hogy a növekvő forgalmat két komp nem képes lebonyolítani, így júliusban sor került egy harmadik kompjárat beállítására is. A kompok részben tölgy, részben fenyőfából készültek, fenntartásuk évente 18 ezer korona kiadást igényelt. Az első kompjárat közvetlenül az elsodort híd mellett volt, azon az oldalon, ahol ma a tiszai hajósok emlékműve áll, a második az elsőtől 40 m-es távolságra közlekedett. A harmadik járatot először a hídtól felfelé 65 m távolságra helyezték el, az új Tisza-híd építése következtében ezt a kompkikötőt áthelyezték az egykori sertéspiac alsó végére, a volt Seheftsik-féle fatelephez. 1911. június 24-én adták át az elkészült új szolnoki hidat, így a közlekedést fenntartó kompok feleslegessé váltak. Az alispán intézkedett, hogy a kompok és tartozékaik nyilvános árverésen kerüljenek eladásra. A járműveket azonban csak a szeptember 20 4n másodízben megtartott árverésen sikerült eladni, a három komp Hay Géza szolnoki nyomdász, valamint Tiszasas és Tiszavárkony község tulajdonába került. 39 VASSZERKEZETŰ HID Az első vashíd Az új vasszerkezetű közúti Tisza-híd építésére 1909. szeptember 25-re hirdettek versenytárgyalást. A pályázati kiírás az alépítmény és a feljárók részletes tervét is tartalmazta, az ajánlattevőknek az áthidaló szerkezet tervét kellett elkészíteni. Az áthidaláshoz készülő konstrukcióra 188 m-es fesztávot írtak elő, a kocsiút megkívánt szélessége 6 m, az egyik oldalon 1,5 m széles gyalogjáróval. A versenytárgyalás eredményeként a híd építésére a megbízást dr. Lipták és Társa nevű cég kapta meg. A pillérek és hídfők terveit a Szolnoki Államépítészeti Hivatal, a vasszerkezetet dr. Míhailich Győző egyetemi tanár, akadémikus tervezte. A hídszerkezet tervezésekor figyelembe kellett venni, hogy a város közelsége megkövetelte a híd tetszetős kialakítását. Az alépítmény építési munkáit a Gregersen G. és Társa, a felsőszerkezetét dr. Lipták és Társa cég végezte el. A hídfők és a két mederpillér a vízszintig betonból készült, a víz feletti részeknél azonban már terméskő falazatot használtak fel, ezt később vonták be faragott kő burkolattal. A vasszerkezet szerelési munkáit 1910 őszén kezdték el. A pillérekről a folyó közepe felé benyúló konzolos hídrészeket egyszerre ál39 SZMLAlisp.ir. 23653/1918. 23
