Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: A szarvasmarha-tenyésztés jellemzői és a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara irányítói hatása a két világháború közötti Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 203. o.

meg: HORTHY Miklós kenderesi, gróf NEMES László pusztatomaji, SZ1LASSY László tiszaderzsi és gróf Szapáry Gyula pusztataskonyi gazdaságát. 1941. június 15-én Jászalsószentgyörgyön volt tenyészállat-bemutató, amely a szarvasmarha-tenyésztés fejlődését is dokumentálta. A kistenyésztők részére a földművelésügyi kormányzat állami tenyészüsző-akció lebonyolítását kezdeményezte, ugyanakkor ezekre az állatokra eladási tilalmat rendelt el, hogy a visszaéléseket megakadályozza. A kisgazdák sokat panaszkodtak erre az akcióra, mert magasnak találták az üszők árát, ugyanakkor alatta maradtak küllemben a meglévő állománynak, amellett leszármazásuk sem volt igazolt. Azt kívánták, hogy a fenti indokok alapján kerüljön feloldásra az eladási tilalom. Ezt a kérelmet a földművelésügyi kormányzat elutasította.

44 Kisebb közösségek panaszkodtak a Kamarának, hogy a tenyészbikák ára túl magas, így nehézséget okoz azok beszerzése. Helyesnek találnák, ha azok árát központilag meghatároznák. Ugyanakkor a tej ára rendkívül alacsony volt. Kérték az állattulajdonosok, hogy a Kamara javasolja annak emelését. A Kamara indítványozta a vármegyei közigazgatási vezetésnek, hogy azokat az állattulajdonosokat, akik tehenet használnak igavonásra, mentesítsék a közmunkaváltság fizetésének kötelezettsége alól. A Kamarának ez a javaslata részben sikerrel járt, mert a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter elrendelte, hogy a katonai célokra bevonultatott lóállomány helyett igavonásra használt tehenek tulajdonosait mentesítsék a közmunkaváltság fizetésének kötelezettsége alól. Áttekintettük a vármegyei szarvasmarha-tenyésztés alakulását a két világháború között. Elemeztük az állomány számát, vizsgáltuk annak fajták, kor- és ivar szerinti megoszlását. Az állományt számosállatban fejeztük ki. Jeleztük azt is, hogy a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara milyen intézkedésekkel igyekezett elősegíteni mindezt. Mindezekből a következtetéseink az alábbiak: 1. a vármegye szarvasmarha-állományában megtörtént a fajtaváltás, az állattartó gazdák jelentős többsége áttért a szürke magyar fajtáról a pirostarka nyugati fajtára. 2. Ez jórészt elősegítette a vármegye mezőgazdaságának a kapitalista fejlődés irányában történő elmozdulását. Állítjuk ezt annak ellenére, hogy 3. mind abszolút számokban, mind arányukat tekintve, mind fajlagosan csökkent a szarvasmarhák száma, részesedési aránya a megye szinte minden birtokkategóriájában. 4. Mindezzel párhuzamosan megmutatkozott a Nagyatádi-féle földreform állattenyésztést elősegítő jogszabályilag is körvonalazott agrárpolitikai kezdeményezé43

TMK-1941.III.7. 44 TMK-1941.II.28. 45

TMK-1942. 30-31. 222