Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: A szarvasmarha-tenyésztés jellemzői és a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara irányítói hatása a két világháború közötti Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 203. o.
tünk az állomány gyarapodó vagy fogyó irányzatára, illetve a belterjesség fokozódására vagy csökkenésére. 16 Az első pillanatban látszik, hogy 1895-ben megközelítőleg fele-fele részben oszlik meg a növendék és felnőtt korú állatok mennyisége. Ez később a 60—40 %-os irányba csúszik el úgy, hogy a nagyobb mennyiség a felnőttet jelenti. Ebből arra lehetne gondolni, hogy a szarvasmarhatartás a vármegyében külterjesebbé vált, pedig nem erről van szó. A fajtaváltás, az istállózás és a belterjesebb tartás fokozódása következtében az állomány regenerálódása egyre rövidebb szakaszú lett. Viszont a felnőtt állatokat nem selejtezték ki annyival korábban - ez főleg a Kunságra jellemző -, mint amennyivel a regenerálódási időszak megrövidült. Az ivarmegoszlást figyelembe véve az egyes időpontok adatai már sokkal jobban tükrözik a fokozatos megyei fejlődést. Ez a tehenek arányának tekintélyes növekedésében jut leginkább kifejezésre a produktívabb fajták térhódítása mellett. 1895ben a tehenek aránya közel felét tette ki az állománynak, 40 év elteltével részesedésük már meghaladta az állomány kétharmadát. Ha azonban az ország többi törvényhatóságának vonatkozó adatait is megvizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a fejlődés tekintetében csaknem az utolsó helyen állunk, csupán Veszprém vármegyét előzzük meg. A bikák általában csekély részét teszik ki az állatállománynak, a tehenek arányának feltüntetése egyben a tinó-, illetve ökörállomány arányára is utal. Az ökrök szerepe körülbelül annyival csökkent a vármegyében, mint amilyen mértékben a teheneké emelkedett. Az ökrök szerepének csökkenése a vármegyében is a mezőgazdaság mechanizálásával van kapcsolatban. Hiszen a gépesítés az igásállatok közül az ökrök számának jelentős csökkenését eredményezte, míg a lovak számának ilyen irányú csökkenése jóval kisebb. De e tekintetben is az ország egyik legelmaradottabb megyéjének számított Jász-Nagykun-Szolnok. A vármegyei arányok leolvashatók az 5. számú táblázaton a kormegoszlást az ivarmegoszlással kombinálva is. Azt tapasztaljuk, hogy a legtekintélyesebb részt a felnőtt tehenek képezik a vármegyében, utánuk jelentőségben az üszők következnek, majd a felnőtt ökrök, továbbá a tinók, végül a növendék bikák. Az egymásutánban tehát van bizonyos egészséges szabályszerűség, mert a két fontos ivarnál — a teheneknél és az ökröknél — a felnőtt állatok következnek előbb, de a bikáknál ez a sorrend megfordul. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye adatait vizsgálva (5. sz. táblázat) a legfigyelemreméltóbb a felnőtt tehenek arányának fokozatos emelkedése, ez a vizsgált időszakban majdnem megkétszereződött. Ugyanakkor a felnőtt ökrök részaránya jelentősen lecsökkent, de ugyanezt tapasztaljuk az üszők és tinók esetében is. E két utóbbi aránya azonban 1911-ben és 1935-ben körülbelül változatlan éppúgy, mint a nöA fentiek legmegbízhatóbb adatait az 1895., 1911. és 1935. évi állat-statisztikák adják. Azonban nagyon zavaró az összehasonlítás tekintetében az a tény, hogy a három felvétel időpontja nem azonos! 1895-ben novemberi, az 1911. és 1935. évi pedig februári állapotokat tükröz. Ugyancsak zavaró tényezó'ként kell megemlíteni azt is, hogy a kor szerinti megoszlás kutatásánál mindhárom összeírás különböző' elveket követ, pl. nem tünteti fel a növendékek korhatárát 1911-ben és 1935-ben. 212
