Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Szabó Lajos: Aszály a Nagykunságban a XVIII. század végén / 99. o.

új szállási lovasgazdák más megoldást keresnek, amennyiben „. . . a mostani szűk idő miatt . . . Sámsomba lakó Balog János úrtól árendálták ki az aradványi pusztát lovaik számára téli pascumul, minden számos lóért 30 kr fizetésért, a tavalyi csikót 3-at számlálván két egész számban."

23 1790 tele - ahogy a korabeli feljegyzésben olvashatjuk — „példa nélkül való szorultság" közepette telt el. Az élelemhiányt csak tetőzte a katonaság nagykunsági tartózkodása, amelynek kvártélyozása, ellátása, szállítása a lakosság feladata volt. November közepén a regement Kisújszállás helyett Kunhegyesre megy, amelynek egy napi szükséglete 1880 porció kenyér és 340 porció ló-ellátmány (széna, szalma, abrak). Mindezt Túrkevével megosztva, fele-fele arányban szállítják Kunhegyesre a kisújszállásiak. A helység november végi élelmiszer helyzetéről és a beszállásolandó katonaság ellátásának teherbírásáról vallanak Veres István és Terbócs Gábor Karcagra utazó tanácsi deputátusok. Elmondják, hogy „. . . a qartéjos katonaság befogadására, s alkalmatos helyre szállítására ugyan tellyes készségüket" mutatják a reájuk háruló feladatok megoldásában, de 20 napnál tovább tehetetlenek. Indoklásként ezeket adják elő: „. . . mind összve is azon 42 személynek számokra, akik hozzánk rendeltetve vágynak szénát, vagy inkább gazt (melyet rész szerént a rettenetes szárazság miatt megégett réteinken a helység lovainak s egyéb marháinak teleltetésére megbecsülhetetlen munkával kapargattuk öszve, rész szerént drága pénzen messze földön megvévén, a szegény lakosoknak nagy megerőltetésével szállítottunk haza) mintegy 1000 Portiónyit; abrakot, melyet hasonlóan Ttetes Bihar vármegyéből nagy áron szereztünk, 640 portiónyit; kenyeret, melynek matériáját a helység nehezen kapott költsön pénzen vette, 600 portiónyit tarthatunk."

24 A Nagykunságban mozgó, téli szálláson levő katonaság részére Kisújszállásnak Kunhegyesre kellett küldeni december 6-ára ,,800 kenyér és 100 ló portiókat, ismét bagázsiák vitelére 36 szekeret és 94 vonó marhákat." Két nap múlva ismét: „16 egész szekereket, 60 vonó marhát minden szerszámmal, 8-án reggelre 2 napra való 1000 portió kenyeret, 200 széna és 219 abrak portiót..." A teherviselés e ,,nehéz szorossága" panaszos kifakadást vált ki az elöljáróságból: ,, . . . ha ilyen megszűnés nélkül terheltetünk, mind közönséges Cassánk, mind minden lakosaink külön-külön utolsó szükségre jutandanak."

25 Mindezek ellenére a lakosság katonai tehertétele tovább tart, 1790. december 8—9-én a regement „első batalionja" tartózkodik Kisújszálláson,,,. . . melynek szükséges egy napra 870 kenyér és 219 ló portió, ismét ab oránió 110 vonó és 17 négy lovas szekér. . ,"

26 (A másik napot kevi fizeti, illetve segíti.). A tél a lakosság nagy többsége számára leírhatatlan nehézségekkel, az „éhei hálással" küszködések jegyében telik el. „A helybéli szegénység képében" kérvényt adnak be karácsony előtt, hogy „számokra új fejében adjanak gabonát a szolnoki gabonaraktárból". A tanács - segíteni akarván „az éhséggel közködő népnek nyomorúsá23 Uo. 1790. XI. 13. 714. sz. 24 Uo. 1790. XI. 14. 714. és 718. sz., XI. 28. 732. sz., XI. 29. 733. sz. 25 Uo. 1790. XII. 2. 745. sz., XII. 6. 770. sz., XII. 4. 755. sz. 26 Uo. 1790. XII. 6.770. sz. 106