Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Szabó Lajos: Aszály a Nagykunságban a XVIII. század végén / 99. o.

kunhegyesi gazda arról panaszkodik, hogy „. . . a múlt napokban a Tanyáján lévén, bizonyos Tsapat Marhákat a Szomszédjai a Kuttyára hajtogatták itatni . . .", s ezért az egyik legényt megintette, „. . . mivel a nélkül is kevés víz volna a szárazság miatt Kuttyába, tehát másuvá járjon itatni . . .". Majd május 22-én arról értesülünk, hogy az alsóvégesi borjú csordás nagy szükséget szenved, „. . . mind a Kút nem léte, mind pedig a Mezőknek soványsága miatt", ezért elhatározta a kunhegyesi tanács, hogy kutat ásat a Kakat-szélén.

5 Ugyanilyen intézkedésre kényszerülnek a túrkeveiek a nyár derekán:,,A mostan uralkodó nagy Szárazság, mely miatt nemcsak az eddig bőv forrású Kutak, de még a fojó vizek is kiapadni kezdetiének arra kénszeritti a Nemes Tanátsot, hogy Számosabb Kutakat is készíttessen." Hogy nemcsak alkalmi gödörkutak, hanem megfelelő, nagyjószág itatására is alkalmas gémeskutak ásásáról van szó, szolgáljon példaként az egyik túrkevei jelentés: „Kalmár István és S Nagy István Uraimék hírül teszik, hogy Etsegi Pusztán egymás mellett a Hosszúháton két alkalmas kutakat ásattak és készítettek fel öt napok alatt, 4 gémes ágasokkal, ostorokkal, vedrekkel és két vajukkal.

6 Nyilvánvaló, hogy 1790 tavaszától az itató víz hiánya egyre súlyosabb gondot jelentett. A kisújszállási szűkölködők élelme már a tavasz folyamán fogytán van és elöljárói gondoskodás válik szükségessé. „Akinek kenyérnek valóra szükségük van, név szerint felírattassanak, hogy azoknak valamely Magaziumból segítséget lehessen kérni" (1790. április 29.) A nagyon várt, áldásos eső késik, június közepétől a kenyér hiányában szenvedők száma nő, a hangulat a helységben rossz, az elkeseredettség fokozódik. Kérik a lakosok, hogy a katonaság számára beszedett búza „a mostani nagy szükséghez képest osztasson vissza ..." Az elöljáróság - a helyzet ismeretében — a kérelmet gondosan mérlegelve, június 23-án az alábbi határozatot hozza: „Nyilván tudva vagyon ezen Nemes Tanáts előtt, hogy a helységnek még a tehetősebb lakosai is, annál inkább a szegényebb megszűkültek, az életnek terméséhez pedig a mostani rendkívül való sovány szárazságban éppen semmi reménység nintsen, hogy a szűkölködők annál fogva szerezhetnének magoknak másunnan gabonát, jövendő szükségre tartván azok is, akiknek talán volna: és mivel a magokat szükségek eránt minden órában jelentő szegénységnek a Helység más segedelmet nem nyújthat, nem lévén sem gabona, sem pénzbeli tehettsége arra elegendő, azonban nem lehetett nem szánakozni a mindennap siralmassan esdeklő népnek - keserves szükségén, végtére, mivel az utolsó szükség könnyen tilalmas módokra kéntelenittetvén a szűkölködőket, méltán félhetni attól, hogy azon rakáson levő búza vagy eltolvajoltatik, mint közelebb Kardszagon erre példa vagyon, vagy annak ki nem osztásáért elkeseredett nép által más módon benne kár okoztatik, mint az e feliben is Kunhegyesen a helység felperzselt szénája szomorú példát adhat: mindezekre nézve, hogy a kikért búza kinek kinek oly mértékben, mint bé adta, vissza osztasson, elvégeztetett."

7 5 SZML Kunhegyes levéltára (Továbbiakban: Kh. lt.) Prot. 1790. III. 30., V. 22.; E kérdést érdemben Szilágyi Miklós vizsgálta. SZILÁGYI Miklós: Adatok a Nagykunság XVIII. századi néprajzához. Szolnok megyei Múzeumi Adattár, Szolnok, 1966. 6 SZILÁGYI M. 1966. 94. Közlése: Túrkeve város levéltára (Továbbiakban: Tk.v. lt.) Prot. 1790. VI. 23., VII. 11. 7 SZML Kj. v. lt. Prot. 1790. VI. 3. 490. sz. 101