Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek a kirajzás centenáriumán / 75. o.
a bundapálinkát. Az előbbit magánügynek tartotta a kor, s az iszákosságról kérdezett lelkész is csak arról ír, hogy „...a veszett víznek, amit pálinkának deklarálnak 1 ' az ivása a szegényeknél van elterjedve, s ez az oka annak, hogy ezekben a körökben csenevészesedik, satnyul a mindkét nembéli ifjúság. Véleménye szerint azonban a szegénység sem iszik annyit, hogy egyes eseteket kivéve korhelységről kellene beszélni. A pirosi lelkész a püspök bátorítása nyomán „...titok és bizalom pecsété alatt" arra hívja fel a figyelmet, hogy már már a részegség határát súrolja az asszonyok — lányok otthoni rum- és pálinka fogyasztása, akik a gyermekeikkel is megkedveltetik az alkoholt. További kárt okoznak családjuknak azzal, hogy a szeszes italokat, akárcsak a divatos ruhaanyagokat, rendszerint titokban és uzsora áron vásárolják a zsidó boltosoktól, akik nagyszerűen hasznosítják a puritán otthon és a fenti cikkek utáni vágyódás gyakori konfliktusait. A lelkész a nők iszákosságáról írja őszinte keserűséggel: „...míg más hibák, vétkek ellen sikeresen lehet védekezni, ezek ellen Soha!' Az erkölcstelenség fontos fokmérője volt egy évszázaddal ezelőtt a vadházasság, és ennek „terméke" a törvénytelen gyermek. A családban élt (gyakran elkényeztetett) fiatalok „lázadása", az öregek megalázott helyzete, a meglévő családok növekvő számának szétesése, rossz házassági kapcsolatok keletkezése nem a jászkun telepek specialitása volt, hanem az ország különböző területein eltérő intenzitással zajló folyamat. Ezért tűnnek ismerősnek számunkra az ómoravicai lelkész sorai arról, hogy nem az elrontott életű vagy megözvegyült emberek élettársi kapcsolataiban rejlik a veszély, hanem abban, hogy a szülők kizárólag a vagyoni előnyökre koncentrálva, esküvő nélkül is összeköltöztetik gyermekeiket, hogy a hosszú katonai szolgálat előtt biztosítsák számukra a megfelelő partnert. A családi kapcsolatok romló állapotáról pontos számok helyett csak annyit közöl a feketehegyi lelkész, hogy gyülekezete „Belől betegebb, mint sok hasonló társa", s menteni sem igyekszik az ismert gyarlóságokat. Ómoravicán 10 év alatt, évi 200 szülés mellett 25-28 a törvénytelen gyermekek száma. Pacséron az utolsó 10 évben született 1055 gyermek között 123 (11,6%) volt törvénytelen. A négy lelkész közül csak a pirosi írhatja le az alábbi mondatot: „Megesett lány ember emlékezet óta nem volt, kivéve a törvénytelenül összeállottakat, de azok között egyetlen magyar, református leány sem volt." A vadházasságoknál is kedvezőtlenebb képet ad az erkölcsi viszonyokról, hogy a százados fordulóra felépült kényelmes hajlékokból hiányzik a békesség. Ómoravicán „Visszavonások és gyűlölködések atyafiak és idegenek között... (bőven) találtatnak." Piroson „Nincs az egész gyülekezetben egymást szerető, őszinte barát, rokon... Kiki magának él, s összejövetelök versngés és pör alkalma." Kemények ezek a tények, de a lelkészek inkább védik, mint vádolják híveiket. Három lelkész azon a véleményen van, hogy az ő híveik még nincsenek annyira megromolva, mint más társaiké. A negyedik. Piroson a sors áldozatainak tartva övéit, mély együttérzéssel írja: „A mily sok és nagy a gyarlóság, éppen annyi az ok is.!" Ő pontosan dokumentálja, hogy sok csalódás volt az általános bizalmatlanság, úrellenesség, 39 RL PL.Can. Vis. 1885. Omoravica es Piros lelkészei az iszakosságrol. RL PL.Can.Vis. 1885. Pácser, Omoravica, Piros. Adatok a vadházasságról. 90
