Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek a kirajzás centenáriumán / 75. o.
de hátul megtette jó mély árok felhantolt (belső) oldalára telepített élősövény is. Jó szomszédok között pedig lehet, hogy csak egy taposott gyalogút mutatta a határt... Két régebbi iskoláját elbontatván, 1870-1874 között építtetett a népiskolai reform szellemének megfelelő, új iskolát a gyülekezet 5000 forinton. Az építéshez szükséges 100 ezer téglát a község égettette ugyan, de az egyéb költségeket ,,magára vettette ki'" a gyülekezet. A fenti oldalakon bőven közöltük az egyházi épületek bontásának-bővítésének, vagy „ex fundamento" megújításának adatait, mert aki megismeri az egyházi épületek és épületegyüttesek valós világát, az könnyen maga elé idézheti az írásban nem rögzített korabeli faluképet is, hiszen az adott közösségek vezetői csak az általuk ismert és (a jómódú családoknál) gyakorlatban is alkalmazott színvonalon oldhatták meg az építéssel kapcsolatos problémákat. A jászkun közösségek erkölcsi válsága A centenáriummal egybeeső püspöklátogatás iratai alapján szóltunk már a magánföldesúri függés és a nemzetiségi környezet súlyos megpróbáltatásairól, s az ezek ellenére is kimutatható gazdasági gyarapodásról. A két lokális kihívásnál sokkal maradandóbb hatást gyakorolt a közösségek életére a fokozatosan kapitalista vonásokat öltő árutermelés, amely nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül megpróbált minden naturális szolgáltatásokon nyugvó közösséget. A centenárium idején a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás képessége és üteme lett a haladás vagy maradás kritériuma. Forrásaink lehetővé teszik, hogy a jászkun telepek mikrovilágában megvizsgáljuk a sok teherrel járt átmenet egyes lépéseinek etikai vonatkozásait is. A feketehegyi lelkész bizonyos részeredmények felsorolása előtt szinte csak abban összegzi a változást, hogy a családokra egyenlő alapon kivetett egyházi adót, a párbért birtokarányossá teszik, s egy sor naturális szolgáltatás (munka, hús, tej, tüzelő stb.) helyett pénzt fizetnek az egyház alkalmazottainak. Az ómoravicai gyülekezetre vonatkozó iratokból nem derül ki, hogy volt-e a XIX. század első felében (a felsőbaranyai lukmához hasonló) állandó jellegű párbér, de itt is találkoztunk azzal a gyakorlattal, hogy templom, iskola építése alkalmával, harangok beszerzésekor, az akkor élt egyháztagok ,,önkéntesen megadóztatták magukat pénzben és gabonában, hogy ...a kívánt célok eléressenek." Ebben a gyülekezetben 1852-től találkozunk a birtokarányos egyházi adózás bevezetésével. Az ekkor módosított párbért, mostmár állandó jelleggel az alábbi kulcs szerint fizették: Minden házzal rendelkező családfő fizetett egy véka búzát, egy véka árpát és 1 forintot. Ennyit fizettek mesterségük után az iparosok is. Ezen kívül a telkes jobbágyok minden fertály földtől adtak 1/4 véka búzát, ugyanannyi árpát és 25 krajcárt. Végül a gazdával közös háztartásban élő nős fiú vagy testvér, valamint 32 RL PL.Can.Vis. 1885. Az egyház épületei 33 RL PL.Can.Vis. 1885. Feketehegy. Iskolaügy. A díjlevelek módosítása. 87
