Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek a kirajzás centenáriumán / 75. o.

zetiségi jellegre utalt, hogy a hagyományos iskolaszerek között 1 készlet gót betűs, fali-olvasótábla is volt. Ómoravicán 1822. április 15-én bontották le a régi vályogtemplomot, s április 29-én tették le az új templom alapkövét a templom napkeleti szegletében, de október 22-én már megtartották benne az első istentiszteletet. A templom hossza 22, szélessége 6,6, falmagassága 4, a tető magassága 3,5 öl. 1851-ben a templom környékét fákkal ültették be, s egyidejűleg helyezték el az új templomi székeket, s rakták ki márványlapokkal a padok közötti járdákat. A torony falát 1853-ban 9 lábbal megemelték és új réztetővel fedelezték. A templom teteje zsindelyből volt, amelyet harminc évenként (1859, 1884) újítottak meg. A templom további gyarapodását jelzi, hogy 1862-ben a torony alatti részen négy vasoszlop által tartott, ,csinos'

1 karzat készült. 1870-ben a nyugati oldalra egy második karzatot építettek, erre került a 3350 forinton vásárolt, 16 változatos orgona. — Annyit még e templom és torony történetéhez, hogy 1885-ben kijavítva és gondosan kimeszelve várta a látogató püspököt. Megvan még ekkor 2 mázsa 94 fontos kisharangja, de a gyülekezet büszkesége az 1831-ben Henricus Eberhardt pesti mesterrel öntetett két ,,egészen új" harang. Ezek közül a kisebbik 5 mázsás, a nagyobbik pedig inskripciója által minden latinul tudónak elárulja, hogy súlya 10 mázsa 4 font. Az ómoravicaiaknak a század derekától a Német Péter szabadkai órásmester által készített toronyóra mutatja a pontos időt. A templomi felszerelési tárgyak sorából emeljük ki a Nagy József néhai főgondnok által adományozott, pakfonból készült 2 darab úrvacsorai poharat, s az egyház által 1847-ben vásárolt, hasonló technikával készült kenyeres tányért. Mindkettőt 1884. július 15-én aranyoztatták be, és látták el finom metszésű inskripcióval. A textíliákra vonatkozó feljegyzések valóságos ,,terítőhierarchiárór" vallanak. Úrvacsora alkalmával „legalsó terítékül" egy nagy, fehér abrosz szolgált. Erre helyezte el a lelkész szép rendben a boros edényeket, kelyheket, tányérokat, különböző rendeltetésű törlő ruhákat. Ezután az egészet befedte egy fehér hímzéssel díszített, piros kasmír abrosszal és Gózon Nyári Mária 1866-ban ajándékozott ,,egészen cérnából kötött, díszes" térítőjével. Az ünnepi szent asztal koronája egy másfélszer másfél méteres, közepén és szélein arany hímzéssel ékes, piros bársony terítő, amelyen arany hímzésű, nyomtatott betűk hirdették, hogy 1847-ben Nagy József ajándékozta egyházának. A régi idő óta használt, kopott keresztelő edények mellé csak 1883-ban került egy templomi és házi használatra egyaránt alkalmas, 7 deciliter öblű, díszes kínaezüst keresztelő kanna és egy 3 literes keresztelő tál. Mindkettőt a presbitérium készíttette 1883. december 23-án történt újjáalakulása emlékéül." A látogató püspök 1885-ben együtt szemlélhette a falusi építészettörténet két korszakát a parókia épületegyüttesében. Hűségesen szolgált még az 1809-ben épített, 23

RL PL.Can.Vis. 1885. Feketehegy. A német filia. 24 ,,Pondero 1004 libras", azaz Nyomok 1004 fontot. Libra = 45.36 deka, a fontnak megfelelő súlyegység. 25 Pakton: kínaezüst néven szereplő réz-nikkel-cink tartalmú ötvözet. RL PL.Can.Vis. 1885. Ómoravica. A templom és felszerelési tárgyai. 83