Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek a kirajzás centenáriumán / 75. o.

gödrében, hogy a pirosiak érte menjenek. Az egyház különféle okmányai:, pénze, úrasztali edényei azonban egy újvidéki magyar polgár pincéjében elhamvadtak. Gazdasági virágzás A centenárium évében a lelkészek számítása szerint mintegy tízezer református élt a négy gyülekezetben. Munkájuk első hat évtizedének eredményeit tönkre tehette ugyan a nemzetiségi gyűlölködés, de alkotó energiáik a század derekán még sértetlenek voltak és bőven jutalmazta szorgalmas munkájukat a gazdag bácskai föld is. Az újjáépítést különösen Feketehegyen és Piroson kell nagyon mélyen kezdeni a nemzetiségi pusztítások miatt. Feketehegyen 1848. június 7. és 1849. október 14. között hallgatnak a jegyzőkönyvek. A nép csak 1849 késő őszén verődött vissza ,,egészen sült", puszta házaiba, ,,...félénken, fáradtan, s szegényül". Az induláshoz vetőmagot, pénzt a szomszédos egyházaktól és lelkészektől kaptak. A maradék presbitérium első ülésének egyetlen tárgya az iskolák megnyitása volt. Egyházi adóra alig számíthattak, ezért megjavították maguk az iskola épületét és megkérték a két tanítót, hogy átmenetileg minimális fizetség mellett kezdjék el a munkát. Azután dacolva a rájuk nehezedő önkénnyel — az 1847 májusában tartott egyházkerületi gyűlés szellemében — szabad választáson teremtették újjá a presbitériumot, amely azután kemény céltudatossággal gyógyította be a sebeket. Pirosra 1850 márciusában mert hazatérni a lelkész, de ő is csak megnyomorított, kifosztott embereket és romokat talált. Nem volt olyan család, ahonnan ne hiányzott volna valaki, hiszen 1400 református magyarból 1850-re csak 776 maradt. Néhány embert kivéve senkinek sem volt kenyere, otthona, pénze, ruhája, vetőmagja. Egymást segítve építették újjá házaikat, összefogva művelték meg földjeiket, kölcsönt vettek fel az egyházmegyétől és egyesektől, hogy használhatóvá tehessék a legfontosabb közösségi épületeket, az iskolákat, a templomot, a vezetők szolgálati lakásait, de legsürgősebb dolguk itt is az iskola megnyitása volt... A lelkészek 1885-ben visszapillantva erőfeszítéseik látható eredményeire, nem kis büszkeséggel írhatták, hogy nem volt hiábavaló híveik munkája. Feketehegyen a Fő- és Templom utca sarkán foglalt helyet már 1802 óta a református templom impozáns épülete. Anyaga a legjobb minőségű tégla, fedele — mint 1885-ben már minden egyházi épületé — cserép. Belső hossza 17, szélessége 6 öl. Díszes tornyán 1863-ban megújítják a régi zsindelytetőt, majd 1868-ban vörös rézzel fedik, s aranyozott ékítményekkel díszítik. Magassága a föld színétől a csillagig 21 öl. A templom délkeleti oldalán szárnyas ajtó, fölötte felirat: ,,Haec aedes sancto est aedificata Deo." (Kiemelt nagybetűk az 1802. évszámot mutatják.) A jelentésben EL PL.Can.

Vis. 1885. Piros. A magyar-szerb atrocitások részletes leírása. - A lelkész forrásául szolgáló anya- és jegyzőkönyvek a távoli Cservenkán vészelték át a nehéz időket. RL PL.Can.Vis. 1885. Az újjáépítés megkezdése gyülekezetenként. 80