Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek a kirajzás centenáriumán / 75. o.
holdas határukkal, addig Ómoravica 19.421 holdas határából 3476 holdat birtokolt 5 nemesi részbirtokos, nevezetesen a Voinics, Piukovics, Szalmásy, Tomcsányi és Heirich család. Ezt tetézi még, hogy Fényes Elek szerint „Számos úri lakházak és kertek..." is vannak tulajdonukban. Tovább romlik a kép, ha Pacsérra is benézünk, ahol a 18.891 holdas határból 2788 holdat birtokol 13 részbirtokos. Csak Pirost uralta 1848 előtt gróf Chotek, a Futaki uradalom birtokosa, de a 7413 holdas határ túlnyomó részét a XIX. század második felében is a község használta. A földesúri függésnél is terhesebb és főképpen veszélyesebb volt telepeseink számára az idegen nemzetiségű és vallású szomszédság, amelynek soraiból a németek szaporaságukkal és szorgalmukkal, a szerbek pedig agresszivitásukkal tűntek ki. A korábban homogénnek vélt falvak már a fentebb idézett Geographiai Szótárban is igen vegyes népességükkel tűntek ki. Feketehegyről ugyan csak annyit közöl Fényes, hogy 2000 lakója „többnyire" református, mert nem látja a növekvő számú református németet. Ömoravicáról viszont tudja már, hogy falai között 467 katolikus, 4005 református és 88 zsidó lakik. Pacséron a 2304 református mellett 1241 görögkeletit, 382 katolikust, 67 zsidót és 4 evangélikust találunk. Pirost, Pacsérhoz hasonlóan, magyar-szerb falunak mondja, amelyben 873 református rhellett, 746 görögkeleti és 19 katolikus él. A püspök lelkészeitől az 1819—1884 közötti népmozgalmi adatokat kéri számon. A két időhatár között csak az ómoravicai gyülekezet mutat fel 1826 szaporodást. Feketehegyen 1819-ben 2648, 1884-ben pedig 2984 reformátust írtak össze. A jól értesült lelkész pontosan tudja, hogy az utóbbi számban a német filia szerepel 404 fővel, bár 1819-ben még nem lakott német Feketehegyen. A 2580 magyar reformátusra azt írja, hogy „Ha a magyarok nem szaporodtak, annak itt csak a folytonos költözés lehet az oka." Ha Piros 1849. évi veszteségeit nem számoljuk, akkor a legnagyobb fogyás Pacséron volt. A számokat egyebütt is nagyon kedvelő lelkész kimutatása szerint, gyülekezetében 1819-ben 2009 lelket írtak össze. Ez a szám 1857-ig folytonosan emelkedett és ekkor a község összlétszáma 2904, a reformátusok száma pedig 2592 volt. Az 1880. évi népszámláláskor viszont már 2397 református mellett 1293 görögkeleti, 135 zsidó, 9 evangélikus és 98 egyéb vallású élt Pacséron. „Az 1819-től számított 61 év alatt a református népesség mindössze 19,3 %-al szaporodott", s ennek okául a lelkész az általános szegényedés mellett a baranyai és szlavóniai kivándorlást hozza fel. Míg Pacséron fogyó számsorok jelzik a romló közérzetet, addig a feketehegyi lelkész éles szeme már 1840-től vészjeleket olvas ki a presbiteri gyűlés jegyzőkönyveiből. 1840. június 16-án „valamely vakmerő... a parókiális házat meggyújtotta", 19-én virradóra pedig a nótárius lakot is, ahova a kárt szenvedett lelkész áthurcolkodott. A reformátusok két németre gyanakodtak, de bizonyítani nem tudták. 9 FÉNYES Elek: Magyarország Geographiai Szótára, Pesten 185E Reprint kiadás, 1984. I — II. (Továbbiakban: FÉNYES E. 1984.) Az eredeti I-IV. kötetszámnak megfelelően: Feketehegy: 1.12., Ómoravieza: III.163., Pacsér: 111.183., Piros: III. 238. 10 FÉNYES E. 1984. Községenként. RL PL.Can. Vis. 1885. Népmozgalmi adatok községenként. 77
