Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Görögök és zsidók gazdasági helycseréje a Jászkunságban / 25. o.
A zsidók helyzetében országosan az 1840. XXIX. te. hozott változást. A törvény elhárította társadalmi beilleszkedésük legfőbb akadályait. A bányavárosok és a határőrvidék kivételével jogot adott a letelepedésre és megengedte kereskedésüket. így most már azokba a városokba is beköltözhettek, melyek nagy része korábban elzárkózott betelepülésük elől. Az Alföldön Kecskeméten, ahol korábban nem szívesen fogadták őket, 1840-től rohamosan meggyorsul a betelepülésük. 9 Szeged már jóval korábban megengedte beköltözésüket, ez azonban a reformkori városok között ilyen szempontból kivételnek számított. A Jászkunságban az 1840-es törvény kiadása idején a görögök szerepe már jelentősen csökkent, a Kerület vezetése azonban továbbra is ragaszkodott korábbi álláspontjához, és következetesen elutasította a beköltözést kérő kereskedőket. Ezáltal igen nehéz helyzetbe került a Jászkunság udvarhű, a felsőbb rendeleteket meszszemenően tiszteletbentartó vezetése, hiszen a közösség vélt érdekének védelme során az országos törvénnyel szemben kellett állástfoglalnia. A zsidók pedig éppen a törvényre hivatkozva sorozatosan kérik a betelepülés lehetőségét a kerületi helységekben is. A Kerület különböző indokokkal, olykor maga is a törvény egyes kitételére hivatkozva továbbra is elutasítja kérelmüket. Ez a korábban említett okok miatt elsősorban a Kiskunságban már jelentős anyagi károkat is okoz. 1843-ban Spiller Márton, Félegyházára kért betelepülési engedélyt, amit azonban a Kerület már többször elutasított. Ezért a nádorhoz fordult panaszával, ahol úgy ítélték meg, hogy a kereskedő kérelme indokolt, s a Kerület az 1840-es törvény ellenében határozott, amikor megtagadta a betelepülést. A kerületi közgyűlésen, mint írják .,aggodalmas érzelmek közt ugyan, de mégis tartozó tisztelettel" tárgyalják a leiratot. Elismerik, hogy az említett törvénycikk megengedi a zsidóknak a szabad lakhatást, nem teszi viszont kötelezővé a jászkunok számára befogadásukat: ,,...a Kegyelmes Királyi Kiváltság levél szerint minden közönségnek kizáró s egyedüli jogához tartozna kebelébe azt kit akar, légyen az keresztény vagy zsidó, lakóul bevenni, de emellett a nevezett zsidónak erkölcsi jelleme ellen is alapos kifogás tétetett." S ebben az esetben éppen a Kerület hivatkozik az 1840-es törvénynek arra a részére, mely szerint az erkölcsi szempontokat kötelezően kell figyelembe venni. Levelükben hangsúlyozzák a törvények messzemenő tiszteletbentartását, melyet ők is jól ismernek, mégis úgy vélik, ebben az esetben nem kötelezhetőek a kereskedő befogadására. „A Kerületeknek lépéseit ez ügyben semmi más, hogysem kiváltságos igényeihez ezideig szinte egy század lefolyása alatt sértetlenül fennálló szabadalmaikhoz és a törvényekhez való ragaszkodás vezényelte." 92-O. KOVÁCS József: A kecskeméti zsidók polgárosodása 1790-1848. Levéltári Szemle 1987/11. 32.; Magyar Törvénytár. Bp. 1896.175-176. 1840. XXIX. te. 93-O. KOVÁCS J. 1987.; A szerzőnek a témával kapcsolatos eddigi, s további, a Duna-Tisza közére is kiterjedő kutatásai bizonyára sok olyan kérdésre adnak majd választ, melyre ez a dolgozat nem vállalkozhatott. 94 MARJANUCZ László: A szegedi zsidó családok a 19. században. In: Szeged művelődéstörténetéből. 6. Szerk.: LENGYEL Andiás. Szeged, 1988. 3. 95 yJ SZML JKK Közgyűlési jkv. 1843. 133-134. 96 Uo. 47
