Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
ADATTÁR - Botka János: A "nemes nógrádi felkelő lovas ezred históriája" - 1809 / 317. o.
és egy tisztiszolga rész szerént elfogattattak, rész szerént agyonlövettettek; 12 szolgálatbeli ló és két tiszteknek, úgymint Kondoray fő- és Osgyany alhadnagy uraknak lovai és butyorai elvétettek. Ezen csatában nemcsak a jelenlévő tiszt urak adták jelét vitézi bátorságoknak, hanem az altisztek és közvitézek közül is, magoknak többen különös érdemeket szereztek, kik közül nevezetesek voltak strásamester Pa tits Mihi tin; káplárok Mergyanov Nestov, Katyanszky Kuzmán, Popovits Izsák, Manojlovits Marko, Batsits Nestor: közvitézek Babint Gyeorgy, Oroszi Mihály, Jovani Bogoszavjev, Gyuka Radivojets. Még azon nap az első század századoskapitány Vojnics Mihály úr igazgatása alatt azon szerencsétlen helyre parancsoltatván, 14-én Zsámolynál az ellenséggel öszvetalálkozott, de mivel amaz felöl múlhatatlan erejét látta, magát minden veszteség nélkül szép rendel visszahúzta, és Győrnél a tanyában a második századdal egyesült. Ez volt a Győri Ütközetnek Napja, amelyre az ezrednek más 2 osztályai méltóságos ezredeskapitány Garnikay Ignác úrnak igazgatása alatt a sáncokban levő gyalogság és ágyúk védelmezésére rendeltetett, és midőn a MS seregeinknek hátrálása és az ellenség által lett elszorítása értésére esett volna, most nevezett méltóságos ezredeskapitány vezérlése alatt, éjtszakának idején, magát méltóságos generális br. Meskótul és méltóságos brigadéros generális gr. Keglevits uraktól öszveszedett seregekhez kapcsolta, és ezen sereggel Szabadhegy felé az ellenség seregén szerencsésen keresztülhatolt. Még minekelőtte ezen sereg br. Meskóval lévővel egészlen együtt volna, a bátsi osztály Tordaynál egy ellenséges csapattal öszvetalálkozván, azonnal felmasekírozott, és az első századbéli tartaléksereg Szusits kapitány úrral előre küldetvén, és ezredeskapitány őméltósága maga is utánok egy századdal nyomulván, annak nemcsak kiküldetett puskázóit megszalasztották, hanem mintegy 800 főből álló csapatját az erdőbe zavarta. 16-án az osztály útjait folytatván, 17-én Kis Mária Czel [Máriacell] alatt, nevezetesen Jánosházánál ismét egy ellenséges csoporttal öszvetalálkozott és öszvecsapott; és az első századbúi való tartalék (reserva) Susits kapitány úr a második századbéli tartalék Raditsits kapitány urak vezérlése alatt előrenyomulván, az ellenség lovasságát az erdőbe zavarta, gyalogságát pedig, mely mintegy 52 főből 1 tisztel állott, elfogták. Itten magát jelesen meg különböztette Józsa Imre káplár, aki már szolgált ember, mindenütt előrenyomulván, a vitézeknek jó példát mutatott. Még ezen nap az elősereggel (Avangárda) Antonovits Lőrintz káplár, első kormányhoz tartozó franczia tisztet és első kurirt Jánosházánál elfogott. — Hasonlóan Farkas János közember több pajtásaival együtt, kiket az ezredeskapitány oldalról visgálódásra küldött, 8 ellenséges szekereket megtámadott, és minekutána az őrizeten levő francziák a szekerekről leugrottak és a vetések közt széjjelszaladtak, elvette, és mintegy 30, rész szerint a es. s Királyi, rész szerint a felkelő sereghez tartozó tiszteket megszabadította. Ezek közt nevezetesek voltak, kik a győri ütközetben fogságba estek: kapitány Vajda Ignátz a győri gyalog bataliontól, kapitány Vimlér és főhadnagy Stropkovits a pesti bataliontól. Ezen szerencsés előmenetelek után folytatta az osztály útját június 17-én Sz. Grótra, 18-án Sár melyékére, 19-én Keszthelyre, 20-án nyugovó napot tartván, 21-én 326
