Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
ADATTÁR - Oroszi Sándor: Adatok a nagykunsági szőlőbirtoklás XVIII. századi történetéhez (Karcag, Kisújszállás, Túrkeve) / 307. o.
ték azt például Debrecen környékén is. Szintén a Hajdúságból tudjuk, hogy például Hajdúnánáson csak egy építmény volt a szőlőben, ahol mindenki ezen közös helyiségben tartotta a szerszámait. Karcagon 1779-ben ,,Szőke János a Régi Kis Kertben lévő egy Nyilas Szöllejin rajta fekvő épületeivel és Szöllős Karóval Hajdú Mihálly Lakosunknak" eladta. Tehát ekkor már voltak a kertben kunyhók. A szőlőt pedig esetenként karózták is. Ez utóbbi a viszonylag fejlett termesztési technológiára utal. 29 A karcagi felosztási könyvekből egyértelműen kiderül, hogy a XVIII. század második felében jelentős volt itt is a szőlőskertek birtoklásának, művelésének igénye. A helyi szokásoknak megfelelően, de lényegében a szabadon adott-vett szőlőbirtokokat olykor a redimált tőkeföldekért is elcserélték. A birtoklással, elidegenítésekkel kapcsolatos ügyvitelt a tanács a felmérési, illetve osztási könyv mellékleteként könyvelte. Összefoglalás BEDEKOVICH Lőrinc, a Jászkun Kerület „hites Mértséklője" 1799-ben készített kéziratos könyvében Túrkevével kapcsolatban megjegyzi, hogy ,,bora kevés terem". Kisújszállásról azt írja, hogy van „bor, kevés gyümölcs". Karcagról pedig így tudósít: „Kerti borok elég terem, 's Gyümölcs is". Az, hogy a XVIII. század végére már általában „termett" bor (és gyümölcs) a nagykunsági helységekben, a fejlődő, terebélyesedő kertkultúrának köszönhető. A redempciót követő változások és a gazdálkodás általános fejlődése a szőlőskertek birtokjogi kérdéseit is lezárja. Legelőször Túrkevén, majd Kisújszálláson és Karcagon mérette fel a település elöljárósága a szőlőbirtokokat. Az így elkészült birtokjegyzékeket — a belső porták, illetve tőkeföldek nyilvántartási könyveinek megfelelően - a városi elöljáróságok vezették. Az ő tudtukkal, beleegyezésükkel történtek a különféle adás-vételek, zálogosítások és cserék. Ugyanakkor újabb kertek kialakítására is volt igény, tehát az első szőlőskertek után újabb földterületeket is kerti művelésbe fogtak. Természetesen mind a felmérések, mind az új kertek váltása a birtokosoktól anyagi áldozatokat is követelt. Cserébe viszont mindenki a község által elismert módon „bátorságosan" és „békességben" birtokolhatta a szőlőskertjét. A bennük folyó gazdálkodást a helyi önkormányzat - a többi földbirtokhoz képest — a legkevésbé szabályozta. A szőlőskertekben lévő föld a birtokosok szabad rendelkezése alatt állt. A közösség csak a megfelelő dűlőalakításokról, árkolásokról és a csőszök javadalmazásáról döntött. Karcag példáján láthattuk, hogy bár a Nagykunság - jórészt termőhelyi okok miatt - nem vált 27 Lásd: KOMORÓCZY György: A kertgazdálkodás fejlődése Debrecenben 1950-ig. h. é.n. Gyula, 1971.6. 28 Hajdúnánás története. Szerk.: RÁCZ István, Hajdúnánás, 1973. 115-116. 29 Itt mondok köszönetet Csoma Zsigmond kandidátusnak a termesztésre vonatkozó adatok értékelésében nyújtott segítségért. 30 TÓTH János: A Jászkunság helyzete a 18. sz. végén. Bedekovich Lőrinc kéziratos könyve. Jászberény, 1976. 54., 46. és 42. 313
