Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Kerek Béla: A mezőgazdaság kollektivizálása Szolnok megyében (1948-1961) II. rész / 209. o.

hogy egy kicsit befelé fordultunk. Amikor az ellenforradalom elmúlt, és rendeztük sorainkat, sokan megbánták, hogy kiléptek, és jöttek volna kézzel-lábbal vissza. Akkor egy kicsit megemeltük a mellünket és azt mondtuk: hát ide aztán atyafiak ne gyertek, mert rossz fát tettetek a tűzre."

11 „Igen szívós harcra van szükség, hogy a befeléfordulás megváltozzon és a becsületes embereket felvegyék a tsz-be",

12 tette szóvá egy megyei jelentés is. A közép- és kisparasztok jó része azonban kívül maradt a szövetkezeten, aminek az oka Simon Péter szerint - helyesen - az volt, hogy „felengedvén az egyéni gazdálkodásra nehezedő korábbi gazdasági és adminisztratív nyomás alól ... ismét az egyéni gazdálkodás felé fordult.' 13 A középparasztság egy másik része az alacsonyabb társulási formában kereste termelési lehetőségeit. Ismert azonban az is, hogy a tszcs-k közül számos semminemű közös tevékenységet nem folytatott, csak mint álszövetkezet működött. A középparasztság egy része pedig elhagyta a mezőgazdaságot is. Az, hogy a középparasztok többsége alacsonyabb társulási formában kereste termelési lehetőségeit, valamint elhagyta a mezőgazdaságot, arra is visszavezethető, hogy „A hagyományos paraszti termelési módhoz való visszatérés perspektívátlansága ugyanis a helyi feltételek között gyorsan kitűnt. Már a kilépéssel kapcsolatos vagyonrendezési eljárás során látható volt, hogy az egyéni gazdálkodás lehetősége erősen korlátozott."

1 Többek között egyes szövetkezetek megpróbálták a mérleghiány jelentős részét a kilépőkre terhelni. Voltak szövetkezetek, ahol egy kilépő tagra 6—7 ezer forint mérleghiány esett. így ha a kilépő családfő másod- vagy harmadmagával dolgozott, 15—20 ezer forintot kellett volna visszafizetnie. Ez teljesen kilátástalannak tűnt, különösen akkor, ha a kilépő az idősebb korosztályhoz tartozott. Az egyéni újrakezdés akadályaként jelentkezett az is, hogy a kilépők saját földjüket szerették volna visszakapni, de a kialakított nagyüzemi táblák védelmében nem adtak rá lehetőséget. A betagosított terület helyett kapott csereingatlan sok esetben gyengébb minőségű volt, annak ellenére, hogy a törvény előírta, hogy azonos értékű földet kell kiadni, így sokan megtagadták annak átvételét. A korábban vázolt változások mellett a szövetkezetek vagyonában is óriási károk keletkeztek. Terményeik, állatállományuk és eszközeik jelentős részét eladták, széthurcolták és kiosztották. A szövetkezeti tagság nem kis része szállt harcba a közös vagyon védelméért, de a károkat csak mérsékelni tudta. A szövetkezetek helyzetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az októberi események során a legérzékenyebb kár a termelőszövetkezetek állatállományában keletkezett: MSZMP Országos Értekezlet jegyzőkönyve. Bp. 1957. 168. SZML Termelőszövetkezeti Tanács Szolnok megyei megbízottja iratai. 39/1957. SIMON Péter: A párt agrárpolitikája a szocializmus alapjai lerakásának időszakában. Agrárpolitika és agrár átalakulás Magyarországon (1944-1962). Szerk.: BALOGH Sándor és PÖLÖSKEI Ferenc. Bp. 1979. 33. URBAN L. 1988. 254. 'SZML Termelőszövetkezeti Tanács Szolnok megyei megbízottja iratai. 39/1957. 213