Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Kerek Béla: A mezőgazdaság kollektivizálása Szolnok megyében (1948-1961) II. rész / 209. o.

forradalmi bizottságok, szövetkezeti közgyűlések figyelmének és az egyéni kezdeményezések középpontjába is a szövetkezetek megőrzése, illetve felszámolása, a szövetkezetből való kilépés agy bentmaradás, a szövetkezetek vagyonának felosztása avagy megvédése került. 1956. november 4-én a szovjet katonai beavatkozás azonban egyértelműen befolyásolta az események további menetét. Az új kormányzat az újjáalakuló Magyar Szocialista Munkáspárt új politikát hirdetett, és a hatalom megszilárdításával a szocialista rendszer megújítását is napirendre tűzte. Újraértékelték a gazdaságpolitika céljait és a célok megvalósításának módszereit, eszközeit is felülvizsgálták. Nem lehetett folytatni, már politikai okokból sem a régi agrárpolitikát. Ennek bizonyítékaként a kormány 1956 novemberében, október 25-ével visszamenő hatállyal megszüntette a korábbi direkt irányítási rendszer két alappillérét, a kötelező beszolgáltatást és a kötelező vetéstervek rendszerét.

3 Ebből is világosan kitűnt, hogy 1956 novemberében az MSZMP még a legközvetlenebbül folytatni kívánta a radikális reformfolyamatot, gyökeres szakítást a sztálini agrárpolitikával, a gyors-erőszakolt szövetkezetesítéssel, teljesen az önálló paraszti elhatározásra, az önkéntességre bízva a folyamatot. Az átfogó gazdasági megújulás e korai tervei megkérdőjelezték a sztálini modellt. Ehhez képest már 1957 januárjától, majd sokkal egyértelműbben a tavaszi — nyári hónapoktól a párt és a kormány visszazökkent a posztsztálini keretek meghatározottságai közé A létéért küzdő hatalom igen kíméletlenül, törvénysértésektől sem mentesen lépett fel, különösen vidéken, ahol sok szubjektív elem és személyes leszámolási indulat is érvényesült. E tény mindenképp mérséklőén befolyásolta a szövetkezetek felbomlásának folyamatát. 1956. október 23. után a szövetkezetek sora bomlott fel, és a parasztok százai hagyták el a szövetkezetet, vagy teremtettek új szervezeti keretet. A kormány 1956 november végén kísérelt meg először korlátokat és irányt szabni a szövetkezetek felbomlásának, a tömeges kilépéseknek többek között azzal, hogy a földművelődésügyi miniszter utasítást adott közre — 65/1956. FM. sz. -, amelyben előírta, hogy a kilépő tagoknak a földet, felszerelést, jószágot kizárólag a belépéskor bevitt mértékig lehet kiadni. A földet elsősorban a tagosítatlan területekből kell kiadni. A tsz-ek fedezetlen tartozásával a tagok egyénileg is megterhelhetők, továbbá egy közös gazdaság csak akkor tekinthető feloszlottnak, ha ezt a tagság egésze határozta el stb. Mindez azonban a folyamatot megállítani nem tudta, csak az ütemet mérsékelte. BEREND T. Iván: A megújulás évei (1957-1965) 2. rész. Gólyavári esték. Előadások a magyar történelemről. Bp. 1984. 261. Társadalmi Szemle 1989. (Különszám) 210