Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: A mezőgazdasági kamara által támogatott szántóföldi növénytermesztés Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a két világháború között / 181. o.

Egyéb termények A két világháború közötti mezőgazdasági statisztika a hüvelyesek, a kereskedelmi, az ipari növények, a különböző kerti vetemények körét, amennyiben főterményként szerepeltek, az egyéb termények közé vette fel. Az úgynevezett egyéb termények szerepe vármegyénkben rendkívül szeszélyes. Sok helyen kétszerese, sőt többszöröse a kamarai vagy országos átlagnak, sok helyen viszont messze alatta maradt a kamarai és az országos átlagnak, de van, amikor szinte a nullával egyenlő. Vármegyénkben általában 3 % körüli értékkel szerepelt - általában enyhén süllyedő tendenciával (L. az 5. sz. táblázatot.). Zömét a bab, a lencse, a len és a kender tette ki. Az ugar Az ugar az a szántóterület, amelyet rendszeresen művelnek, de egy évre kikapcsolnak a termesztésből. Kényszerűen a kötött talajú száraz területeken terjedt el, ahol célja: a tápanyag-feltöltődés elősegítése, a terület elgyomosodásának megfékezése, a talaj vízfeltöltődésének - két év csapadékával való — biztosítása, az ősziek kedvező elhelyezési lehetőségének megteremtése (nyomásos gazdálkodás). Ez a terület a vármegyében a legmozgékonyabb, hiszen a vizsgált időszakban az 1,51 %-tól a 7,06 %-ig mozgott részesedése a szántóföld területéből. Ez a mozgás abszolút számokban a 10 ezer kat. holdtól a 48 ezer kat. holdig terjedt. Akárhogy tekintjük, ez mégis komoly veszteséget jelent. Különösen kidomborodik ez a területveszteség akkor, ha annak járásonkénti és városonkénti megoszlását vizsgáljuk a vármegyében (Szolnok és Kisújszállás). - (L. a 7. sz. táblázatot.) Nem kétséges, hogy ezeken a helyeken az ugarterület ilyen aránya nem állt az okszerű termelés szolgálatában. Ezeknek a területeknek zöldtakarmányokkal vagy zöldtrágyákkal való kihasználása mindenesetre jobban szolgálta volna nemcsak a birtokosaik, de a magyar mezőgazdaság egyetemes érdekét is. Alapos a gyanúnk, hogy ez az ugar legtöbbnyire nem is szabályszerűen megmunkált fekete ugart jelentett, hanem egyszerűen be nem vetett, parlagon hagyott területeket. Ez az ugartartás egyszerűen a gazdálkodás és a gazdák elszegényedésének volt a következménye. Ugyanis sokan nem rendelkeztek a szántóföld rendszeres megműveléséhez szükséges igaerővel és egyéb felszereléssel, kénytelenek voltak a föld egy részét állandóan váltakozva műveletlenül hagyni. A dolgozatban szereplő adatok kellő értékeléséhez még azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a táblázatokban szereplő adatok döntő többsége átlagszám, amelyek szintén erős szélsőségekből alakultak ki. Ott, ahol ez az átlagszám is kedvezőtlen körülményre utal, a valóságban még ennél rosszabb gazdaságok is akadnak. Mindebből tehát azt a következtetést kell levonnunk, hogy a vármegye mezőgazdasági kihasználása általában nem volt kedvező. És ekkor még az állattenyésztést nem is vizsgáltuk! Szembeötlő a gazdálkodás egyoldalúsága, ami nem biztosította a talaj 85 Lásd: TOLNAY Gábor: A Nagyatádi-féle földreform végrehajtása Dévaványán. Békési Éiet 1987. XXII. évf. 2. sz. 170. 205