Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Veresegyháziné Ollé Katalin: A szolnoki színészet válsága az 1920-as években / 157. o.

jegyet kapnának díjmentesen a szezon alatt, vagy többet, bizonyos, pl. 50 %-os kedvezménnyel. Ezáltal elosztódna a színházi idény megterhelése az év összes hónapjára, és bárki aránylag csekély havi összeg ellenében jelentős számú előadást élvezhetne. Egyúttal a színházi szezon pénzügyi fedezete is biztosítva lenne, mert kb. csak 500 főnyi szövetkezetet alapul véve, havi átlag 30 millió koronát kitevő részbefizetés évi 360 millió koronával erős bázist jelentene a társulatnak. Erkölcsi oldalról nézve, az 500 bérlő szövetkezeti tag naponta 150—200 nézőt jelenthetne a színházban, s így az újság véleménye szerint az üres házak deprimáló hatása is megszűnne. A színházbérlő szövetkezet módot nyújtana arra is, hogy a nehezebb körülmények között élő tisztviselő és munkásközönség is látogathassa a színházat.

58 Az ötletet az illetékesek és a pénzintézetek figyelmébe ajánlották. A város vezetői, a színügyi bizottság tagjai is mindannyian érezték, hogy az új igazgató nagy társulata és a fővárosi nívó elkerülhetetlen rezsitöbblete miatt a színházlátogató közönség sokkal nagyobb tömegeire van szükség, mint ez ideig. A részletfizetési rendszer előnyeit részletesen megbeszélték Sebestyén Mihály színigazgatóval is, aki a 12 hónapra arányosan elosztott részletfizetési tervről úgy nyilatkozott, hogy az egész ország vidéki színészetét át tudja segíteni a mai válságon, ha a közönség jóindulatú támogatásával teljesen mellé áll. A Szolnoki Újság 1927. március 17-i számában rövid hírben utal rá, hogy a jó ötlet egyelőre megfeneklett. A színügyi bizottság március 24-i ülésének fő témája, hogy miként lehetne a színház látogatottságát előmozdítani és rendszeres nézőközönséget biztosítani. A színigazgató tervbe vett helyárait is megvitatták, melyeket oly módon számított ki, hogy a napi kiadása kiteljen. Sebestyén Mihály számításai szerint a színház rezsije naponta 12 millió koronát tesz ki, a tervbe vett helyárak mellett. Ha a közönséggel a színház megtelik, kb. 17 millió korona lenne a napi bevétel, így a színigazgatónak tiszta haszna a napi rezsin felül alig maradna. A bérletezésre A és B bérletet létesítene olyképpen, hogy hetenként két előadást tartana az A bérletre és két előadást a B bérletre, így három bérletszüneti napja maradna, ha megfelelő számú közönségérdeklődés lenne. A helyzet azonban korántsem ezt ígérte, s hogy miért, erre dr. Móra Lajos ügyvéd próbált választ keresni a Szolnoki Újság hasábjain. ,,... A színházlátogató közönség legnagyobb része a honoratiorok osztályából kerül ki. Ez akár tisztviselő, akár szabad foglalkozású legyen, küzd a lateiner nyomorúsággal. A tisztviselők, lateinerek helyett meg kell szereznünk a színháznak egy újabb közönséget. A feladat nehéz. Kicsinyesség, előítéletek, rossz anyagi helyzet állnak vele szemben, de mindezen lehet segíteni, csak egy kis akarat kell. A mai kor a szövetkezéseké, az egyesüléseké. Amit nem tud elérni az egyén, azt eléri egy egyesület. így kapnak szegény emberek kenyeret, orvost, patikát, miért ne kapnának színházat is." Ezt követően a sorok Szolnoki Üjság 1926. augusztus 22. 59

Uo. 1927. március 6. 60

SZML Szolnok város közigazgatási iratok. 524/1 927. 171