Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Veresegyháziné Ollé Katalin: A szolnoki színészet válsága az 1920-as években / 157. o.

A testület állapította meg a színház (mozgó-színház) belépti, bérleti és elővételi díjait is. Általános helyáremelést is csak ők engedélyezhettek. Az igazgató a színtársulati tagoknak három napnál hosszabb időre terjedő szabadságot nem engedélyezhetett a színügyi bizottság hozzájárulása nélkül. Az ingyenes népnevelő előadások jegyeit a színügyi bizottság oszthatta szét. Az ifjúsági előadásokon színrekerülő darabokat is — a középiskolai igazgatók kívánságainak figyelembevételével - a színigazgatóval együtt a bizottság választotta ki. Abban az esetben, ha a színigazgató a szerződési kötelezettségeit egészben vagy részben nem teljesítette, a szerződést egyoldalúan és haladéktalanul felbonthatták vele. Ekkor viszont lehetőség volt arra, hogy a társulati tagok a bizottság kiadott engedélyével a színiévad végéig konzorciummá alakuljanak, s az igazgató összes felszerelését a szerződés értelmében díjtalanul használják. A képviselőtestület a szín ügyi bizottságot az egész színház feletti felügyelettel bízta meg, ezért arra kötelezte őket, hogy a színház működéséről évente a rendes színiidény befejezése után beszámoljanak a képviselőtestület előtt. „Színészélet Szolnokon'

1 Az 1925/26-ik évadban Kecskemét, Gyula, Szolnok, Nagykőrös és Cegléd alkot egy színikerületet, s ennek igazgatója Csáky Antal. A városban 1925 nyarán a Csáky színtársulat fejezi be a színiévadot. „Szürke színész, szürke direktor. Egy-két jó színésze, egy-két jó előadása kellemes emlék, a társulat azonban egy pillanatra sem tudta a közönségnek a színházzal szemben fennálló közönyét megtörni — a konjunktúra legalkalmasabb hónapjaiban sem." — írja róla dr. Tóth Tivadar a Szolnoki Újság szerkesztője a Thália papjai és papnői c. tanulmányában. A Csáky-társulat anyagilag olyannyira legyengült a 20-as években, hogy színészek fellázadtak az igazgatójuk ellen. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok 1925. július 12-i száma erről a „Színészélet Szolnokon" címmel tudósít. „A gazdasági válság szomorú helyzetbe juttatta a színházakat. Napról-napra hallunk híreket csődbe jutott színházakról, Bodonyiról, a soproni igazgatóról, akitől megvonták a működési engedélyt, a szegedi színházról, mely a fővárosi Unió színházak példájára most jelentett fizetésképtelenséget. Hasonló szomorú helyzetben vannak az ország összes nagy és kis társulatai, egyedül a miskolci és a debreceni színházak működnek most is zavartalanul. A Kecskemét-szolnoki színészekről is szomorú hírek érkeznek. A színház nagyon rosszul megy, a közönség csak akkor jár színházba, ha neves fővárosi vendég szerepel, aki viszont fellépti díja fejében elviszi az egész bevételt. A nagy bajba jutott Csáky direktor nem tudja színészeit rendesen fizetni, akik között állandóan nő az elégedetlenség. Egy-egy gázsinapon rossz időkre emlékeztető módon hosszú sorban állnak a színészek a direktor ajtaja előtt és vágják zsebbe a fizetésükből elmaradt 50— 100 ezer koronát. A folyó hónapban még egyetlen színész sem vette fel a fizetését,... a Uo. 39 SZML Szolnok város polgármesteri iratok. 327/1938. 40

VIDORGy. 1927.62. 165