Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Veresegyháziné Ollé Katalin: A szolnoki színészet válsága az 1920-as években / 157. o.

VERESÉGYHÁZINÉ ÖLLÉ KATALIN A SZOLNOKI SZÍNÉSZET VÁLSÁGA AZ 1920-AS ÉVEKBEN Szolnok az 1920-as években A századfordulón nagyarányú építkezések indultak a megye székhelyén, amelyek érezhetően formálni kezdték Szolnok arculatát. A lendület azonban megszakadt. A háborús megrázkódtatások, a Tanácsköztársaság eseményei, majd a román megszállás nyomasztó terhe után „a nehéz gazdasági viszonyok dermesztő öleléséből" csak a 20-as évek közepén kezdett kilábalni a város. Ekkor újult erővel fogtak a fejlesztéséhez. Mindez elképzelhetetlen lett volna a Speyer-féle kölcsön nélkül, mely kb. 18 milliárd koronát jelentett. A város tisztikara élére ambiciózus, fiatal gárda került dr. Tóth Tamás polgármester, dr. Kerekes Sándor jegyző és dr. Sárközi György tanácsnok személyében. A kölcsön átgondolt felhasználásával emeletes bérházak épülnek, elkészül a fürdő-szálló, a sportstadion, a Tisza partján park létesül. Ekkor újul meg „a minden kultúrember önkéntelen összeborzadását előidéző" színházépület.

2 A város belterületén új elemi iskolákat állítanak fel: a szandai szőlőben, az Ugarban, az Alcsi pusztán, a zagyvarékasi-úton, a cukorgyárban és a nagyszandai uradalomban. A polgári fiú- és leányiskolák létszámának rohamos emelkedése és a Verseghy reálgimnázium tudós tanárainak munkája mellett is riasztóak azonban a lakosság iskolázottsági mutatói. 1920-ban Szolnok 33.060 leiket számlál, a 7 éves és ennél idősebb népességéből 14,2 % iskolázatlan, 71,8 %-uknak van 1—7 osztálya, 8 osztályos végzettséggel csupán 10,2 % rendelkezik. Érettségije vagy ennél magasabb végzettsége csupán a lakosok 3,8 %-ának van. (Tíz év múlva az 1930-as népszámláláskor csak némileg jobb a helyzet. Az érettségivel és ennél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők száma 1920-hoz képest csupán 1,1 %-kal nőtt.)

4 Ez a végzettség alapvetően meghatározta a lakosság kulturális érdeklődését és szokásait. A városnak ekkor még nem volt nyilvános könyvtára, múzeuma, a közművelődés területén az olvasást és a legkülönbözőbb szakmai és kulturális ismereteket az olvasókörök, kaszinók, iparoskörök, leány- és legényegyletek, dalárdák terjesztették. Ezekben pezsgő tevékenység folyt. A szórakozásban jelentős szerepet töltöttek be a kávéházak, a kocsmák és a sportegyesületek is. Szolnok. (Fejezetek a város múltjából) Szerk.: VIDOR Győző. Szolnok, 1927. 97. 2

Uo. 98. 3

Uo. 32. 4 Szolnok népessége és társadalma. KSH Bp. 1975. 48., 17. 157