Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Pethő László: A tanítók felkészítését és munkáját befolyásoló felekezeti sajátosságok a polgári korban Magyarországon / 125. o.
A reformátusok és az evangélikusok iskolázottsági mutatói századunk első harmadáig minden területen jobbak a katolikusokénál. Az 1900-as adatfelvétel szerint 18,0 és 53,8 % jelenti a két szélső értéket az analfabéták részesedése esetén. Az előbbi adat a Dunántúlon élő evangélikus férfiakra, az utóbbi az erdélyi református nőkre vonatkozik. Ezek az adatok egyben arra is utalnak, hogy az evangélikusok iskolázottsági mutatói előnyösebbek. Esetükben az analfabéták részaránya minden országrészben és mindkét nemnél alatta maradt a 33,3 %-nak. A két nem iskolázottságában egyes országrészekben alig mutatkoztak különbségek (Duna bal, Tisza jobb és bai partja), s a legnagyobb eltérés éppen a Dunántúlon mutatkozott, ahol 18 % volt a férfi és 25,5 a nő analfabéták részesedése. A reformátusok adatainak szórása sokkal egyenetlenebb képet mutatott. Az ország nyugati részein megközelítették az evangélikusok eredményeit, míg Erdélyben (43,1 és 53,8 %) és a fellegváruknak számító Tiszántúlon (34 és 39,6 %) jóval elmaradtak azoktól. A református férfiak és nők iskolázottságának eltérései - Erdélyt nem számítva — a katolikusokéhoz hasonlóak. A protestáns vallásúak szintén a városokban produkálták a legjobb mutatókat. 1900-ban az evangélikus központnak számító Sopron dicsekedhetett a legjobb eredménnyel, mert ott csak a lakosság 8,3 %-a tartozott az analfabéták sorába. Úgy tűnik a fővárosban mindkét felekezet alkalmazkodott az urbanizáltabb körülményekhez, olyannyira, hogy az izraelitákkal azonos eredményeket mutattak fel. (Reformátusok 15-20,3 %, evangélikusok 15-20 %, izraeliták 15,6-21,5 %.) Izraeliták A felekezetek sorában meglehetősen sok rendhagyó elem kísérte az e valláshoz tartozók helyzetét. A jelentősebb felekezetek közül a feudalizmuskori üldöztetés és kirekesztettség után csak a múlt század második felében emancipálódtak. A századfordulón immár csaknem egymilliós nagyságú zsidóság erőteljesen asszimilálódott, s ezzel párhuzamosan igen jelentős tényezője lett az ország modernizálódásának. Látványosan tört be az átalakulásban kulcsszerepet játszó értelmiségi pályákra. Az ügyvédek, orvosok, állatorvosok, újságírók és színészek között részesedésük a század végén már megközelítette, sőt esetenként meghaladta az 50 %-ot, ami esetenként tízszerese lakosságon belüli hányaduknak. Ez az arány a két világháború között sem változott. A zsidó származás, illetve felekezethez tartozás másik jellemzője a kisegzisztenciák, kisiparosok, kiskereskedők magas részaránya, s bár létszámában nem jelentős, de gazdasági erejénél fogva igen nagy befolyásra tett szeri a zsidó nagyburzsoázia. Politikai szerepük és jelentőségük meglehetősen változatosan alakult. Gazdasági és kulturális életben megszerzett helyükkel nem voltak arányban a politikai életben elfoglalt pozícióik, hiszen az első világháború időszakáig viszonylag szerény jelentőségű tisztségekhez jutottak. Annál nagyobb szerepük volt az 1918-as 35 Lásd: 16. sz. jegyzet. 36 Zsidóság az 1945 utáni Magyarországon. Párizs, 1984. (KARÁDY Viktor, KOVÁCS András, SANDERS Iván és VÁRDY Péter tanulmányai.) 132