Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési és önkormányzati pártharcok Jászberényben a millenniumtól az I. világháború kitöréséig / 97. o.
alispánhoz, melyben követelte a jászberényi képviselőtestület feloszlatását. A kérvényt alátámasztó indoklás egyszerűen nevetséges: A város nem jól gazdálkodik az irodaszerekkel Az ellentétek tehát most sem szűntek meg, csak több irányúvá váltak. Mind a városházi párton belül, mind pedig az apponyista ellenzéken belül egyegy radikális és egy-egy kompromisszumra hajló csoport különült el. A mérsékeltebb szárnyak közt a megegyezést a radikálisok makacssága miatt nem sikerült létrehozni. A meglehetősen összekuszálódott és gyűlölködésektől fűtött jászberényi viszonyok között következett be az 190l-es év legnagyobb politikai eseménye, az országgyűlési képviselőválasztás. Apponyi Albert, akárcsak 1896-ban, most sem látta biztatónak a jászberényi állapotokat mandátuma elnyeréséhez. Igaz, ez alkalommal már a Szabadelvű Párt színeiben indult, a kormány és a vármegye teljes támogatását élvezve. A Török-Elefánthy frakció kitartó makacssága és a jászberényi lakosság jelentős részének ellenszenve az engedékenységre nem hajló Koncsek István iránt mégsem ígért sok jót a tapasztalt politikus számára. Bár nem igazolható, hogy a sajtótudósítás hiteles forrásból származik, valószínű, hogy Apponyi, mint ahogyan a Jászberény és Vidéke c. lap írja, a jászberényi helyett a belényesi és a pozsonyi választókerület mandátumának megszerzésére is gondolt. Próbálkozása azonban nem járt sikerrel, és a bizonytalan, váratlan meglepetésekkel is fenyegető, fiatalkori kudarcaira emlékeztető nemzetiségi választókerületek helyett végül megmaradt Jászberény mellett, bízva a kormány támogatásában és a városi ellenzék erejében. Török Aladár és a radikális liberális frakció terve Bánffy Dezső képviselőjelöltként való felléptetésére nem sikerült, s végül 1901. augusztus 15-én a Lehel Szállóban tartott ülésen Almássy Gézát, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye menesztett főispánját jelölték a városházi párt hívei országgyűlési képviselőjüknek. Almássy lemondatása miatt, akárcsak Török Aladár, sértettnek érezte magát és szívesen vállalta a szembenállást a vármegyével, sőt a kormánnyal is. Egy hónappal később, 1901. szeptember 15-én Apponyi tartott választói nagygyűlést Jászberényben, majd részt vett a Lehel Szálló udvarán rendezett 700 terítékes lakomán. Jászberényben 1901. október 2-án zajlott le az országgyűlési képviselőválasztás, melyen Apponyi 883, Almássy pedig 842 szavazatot kapott, vagyis minimális, 41 szavazattöbbséggel ismét Apponyi Albert győzött A harc ez alkalommal is éppoly elkeseredetten folyt, akárcsak 5 évvel korábban, most azonban két szabadelvű jelölt közt. A kormány taktikai okokból minden eszközzel a konzervatív Apponyit támogatta az igazán liberális Almássyval szemben, csak hogy Apponyi Albertet és a volt nemzeti párti országgyűlési képviselőket a Szabadelvű Pártban megtarthassa. Apponyi Albert az 1901. évi jászberényi választást az 1896. évinél is kiélezettebbnek tartotta. A kétes kimenetelű, 36 órás küzdelem eredményét Szolnokon várta 44 **Uo. 1900. január 13. 45 Uo. 1900. december 9. és 1901. szeptember 22. 46 Uo. 1901. augusztus 18. 47 Uo. 1901. szeptember 22. 48 Uo. 1901. október 6. 108
