Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési és önkormányzati pártharcok Jászberényben a millenniumtól az I. világháború kitöréséig / 97. o.
hódító kapitalista viszonyok közt egyre anakronisztikusabb gazdálkodása volt. A városi háztartást az elavult módszerek, az ipar és kereskedelem fejlődésének tudatos akadályozása tartósan deficitessé tették. A pótadók növelése, különösen a kipattanó sikkasztási botrányok a lakosság elégedetlenségét növelték. A hatalomra került liberális csoport a korábbi gyakorlattal szakított, az ipar fejlesztését helyezte előtérbe és több más, a háztartási egyensúly helyreállítását célzó intézkedést is tett. A kisebbségbe került apponyisták elsősorban a háztartási viszonyok rendezését igyekeztek megakadályozni, mivel a gazdasági sikerek a liberálisok helyzetét a város élén megszilárdították volna. Ugyanakkor az iparosítás a szabad munkaerő felszívásával és a mezőgazdasági napszámbérek emelkedésével fenyegetett, amely a nagygazdák számára különösen sérelmesnek tűnt. A vármegyei törvényhatósági bizottság tagjainak egy része Benkó Albert főjegyző vezetésével, a Koncsek-féle városi ellenzéket támogatta. Almássy főispán távollétét kihasználva 1898 nyarán az apponyisták fellebbezésének helyt adott és megsemmisítette a jászberényi képviselőtestület három közhasznú határozatát: a téglatelepi körkemence felépítését, a Lehel Szálló kibővítését, a tápiószelei és két városbeli út kikövezését. Különösen a körkemence megépítése lett volna fontos, mert a városi tulajdonban lévő téglatelep a Jászberényben létesítendő állami méntelep téglaigényét fedezhette volna. Bár a méntelep építése nem jászberényi, hanem állami kezdeményezés volt, és alapvetően a katonaság lószükségletének fedezését szolgálta, kétségtelenül összefüggött a Bánffy kormány céljainak megfelelő szabadelvű városi vezetés támogatásával. Az intézmény az egyébként hagyományokkal rendelkező jászberényi lótenyésztés fellendítését helyezte kilátásba. Az, hogy a kormány a méntelep felállításánál nem Karcagot, vagy más, lótenyésztéséről híres várost jelölte ki, hanem Jászberényre esett a választása, aligha tekinthető véletlennek. A városi bevételek növelését célozta a 20 ezer forint költséggel tervezett új közvágóhíd is, amelynek felépítését a városi körkemence létesítésének elhalasztása meggátolta. A város háztartási viszonyait javító tervezet volt a községi tulajdonban lévő elemi iskolák államosítása is. A liberális vezetés azonban bármilyen ésszerű, a háztartást stabilizáló, az iparosítást és az általános gazdasági fellendülést célzó intézkedéseket tett, a tervek megvalósítását a parlamenti pártviszonyokban bekövetkezett változások meghiúsították. A jászberényi liberális csoport a vármegyétől és a kormánytól kapott támogatásért elkötelezte magát a Szabadelvű Párt mellett. Mivel hatalmát a város felett nem tudta stabilizálni, és a nemzeti párti nagygazdák érdekközösségét, a közbirtokosságot képtelen volt feloszlatni, döntő győzelmet csak a kormány fokozottabb támogatásától várhatott. Valószínűleg ezért került sor arra, hogy a jászberényi képviselőtestület hódolata jeléül 1898. december 29-én Bánffy Dezsőt a város díszpolgárává választotta. Az eset talán az egész dualista kori Magyarország történetében egyedülálló. Apponyi Albert választókerülete, Jászberény a nemzeti párti vezér legnagyobb ellenfelét fogadta a díszpolgárává. A 219 főből álló képviselőtestület mintegy 50 22 Uo. 1898. július 10. 23 Uo. 1898. október 30. 103
