Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

TANULMÁNYOK - Soós László: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye önálló iparosainak és kereskedőinek szakmák és települések szerinti tagolódása II. / 65. o.

A táblázatban feltüntetett és az átlagtól eltérő százalékos különbségek lényeges következtetések levonására nem alkalmasak. Erre példa a negyedik csoport, ahol az agyag- és kői párban Külső-Szolnok megye 54,5 %-os részesedése kizárólag annak köszönhető, hogy Mezőtúron 26 fazekas gyakorolta ezt a mesterséget. A most vizsgált területre is érvényes az a megállapítás, amelyet már a Jászkun Kerület iparának számbavételénél megtettünk. Nevezetesen az, hogy ezek az alföldi területek viszonylag csekély számú mesterség képviselőinek adtak otthont, és a Külső-Szolnok megyei részekre még inkább jellemző, hogy az iparosok főleg a környezetük mindennapos igényeinek kielégítése érdekében munkálkodtak. Ezt bizonyítja az alábbi táblázat, mely szerint a vármegye összes iparosainak 76,68 %-át a tizenhárom leginkább elterjedt mesterség képviselői alkották: Külső-Szolnok megye Foglalkozás fő összes iparos % csizmadia 240 14,46 molnár 197 11,87 kovács 172 10,36 asztalos 109 6,57 szabó 100 6,02 kerékgyártó 89 5,36 szűcs 66 3,98 cipész 62 3,73 pálinkafőző 56 3,37 hentes 51 3,07 ács 50 3,01 takács 42 2,53 mészáros 39 2,35 Összesen 1273 76,68 A külső-szolnoki terület gazdasági életére jellemző továbbá, hogy Szolnok és Mezőtúr városok lakosaik számához viszonyítva lényegesen nagyobb létszámú iparosrétegnek adtak munkát, mint például a Jászkun Kerület kapitányi székhelyei. A fenti két városban élt Külső-Szolnok vármegye önálló iparosainak közel fele és a legnépesebb mesterségek 44,4 %-át is itt találjuk meg a túloldali szakmák szerinti bontásban: 9

Uo. Uo. Az 1869. évben fejvett népszámlálás adatai szerint Mezőtúr 20 447, Szolnok pedig 15 847 lakosnak adott otthont. Magyar Statisztikai Közlemények. Űj sorozat. 42. kötet. A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Bp. 1912. 69