Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

TANULMÁNYOK - Balla Ferenc - Wirth István: Az önszervező közösségek kialakulása és formái a Jászságban 1867-1900 / 53. o.

tek. Az irredemptusok száma a természetes szaporodáson kívül csak úgy emelkedhetett, ha valaki belső telket vett a községben, amivel nem járt együtt a határbeli közbirtoktól való részesedés. Zsellérek (inquihnusok, miserabiles): tulajdonképpen nem voltak zsellérek olyan értelemben, mint a nem kiváltságolt országrészekben. Házuk is lehetett, sőt akár nemes személyek is kerülhettek ebbe a rétegbe, ha egyáltalán nem vettek részt a földváltásban, illetve a lovasság kiállításában. Neo-contribuensek: ebbe a kategóriába azok tartoztak, akik később váltottak földet, de az irredemptusokhoz sorolandók. A redemptió következtében a tizenegy jász településen körülbelül 20-200 kh nagyságú, főként családi művelésű birtokok jöttek létre. A statútumok és a kerületek irányítása igyekezett ezt a berendezkedést konzerválni. Kutatásaink során azt vizsgáltuk, hogy a kiegyezés után megélénkülő kapitalista fejlődés — melynek nem a fő sodra érte e területet — és a szívósan továbbélő, főként a jászkun múltból táplálkozó hagyományok hogyan hatnak a közösségi élet színtereire. 1876-ig lényegében továbbra is érintetlenül maradt a jászkun közigazgatási, törvényhatósági és közjogi szerkezet. A redemptus közbirtokosságok még sehol sem váltak külön városoktól, községektől. Komoly előkészületek után 1867 májusában választották meg a városi és községi hatóságok tisztségviselőit. A választásokon a balpárt előretörése a jellemző. Jászságon a továbbiakban, a közigazgatási változásokat is figyelembe véve, az egykori hármas kerületek jászkerület részét értjük. A későbbiekben igazgatásilag a területhez kapcsolódó községek adatait csak a jász községekkel kapcsolatban dolgoztuk fel. Figyelemmel kísértük azonban az önálló községgé váló kirajzásokat abban az esetben, ha közigazgatásilag a jász települések tömbjében maradtak (pl. Jászszentandrás). Célkitűzésünk az volt, hogy egy sajátos rétegződésű területen vizsgáljuk az egyesületi élet kiépülését, fejlődését. II. Kutatásink alapján megállapítottuk, hogy a Jászságban csakúgy, mint a mezővárosok többségében, a következő egyesületek jöttek létre: Gazdasági jellegű társulások főként a tőkés átalakulást gátló tőkehiány megszüntetése érdekében szerveződtek, hiányzó állami intézményeket pótolva. Ezek kiépülése után szükségszerűen megszüntették működésüket. A segélyező egyletek a szociális feszültségek tompítására alakultak, többnyire felekezeti alapon. A szakmai egyesületek - természetesen nem a munkásmozgalom történetéből ismert szakegyletekről van szó - egy-egy foglalkozási ág vagy szorosan összefüggő KISS Józset: Jászkunsági agrármozgalmak a kiegyezéstől a millenniumig (1867-1895). Bp. 1968. 32. 55