Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

ADATTÁR - Cseh Géza: Támadás és összeomlás a tiszai fronton (A Vörös Hadsereg hadműveleti naplójának feljegyzései 1919. július 1-31.) / 397. o.

fölénnyel nem rendelkezett, sőt a román csapatokkal szemben jelentős számbeli kisebbségben volt. A hadművelet során a Vörös Hadsereg 78 gyalogzászlóaljának, 10 lovasszázadának és 91 ütegének a román királyi hadsereg 92 gyalogzászlóaljával, 58 lovasszázadával és 80 ütegével kellett megütköznie.

6 A vörös tüzérség viszonylagos erőfölénye a lőszerhiány miatt nem érvényesülhetett. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a Forradalmi Kormányzótanács miért hagyta jóvá az erőviszonyok ismeretében a tiszántúli offenzíva haditervét? A Tanácsköztársaság népbiztosai a hadvezetési ügyekben járatlanoknak tekinthetők ugyan, de széles látókörű és jórészt katonaviselt személyiségek voltak. A világháborúban és a szovjet-oroszországi polgárháborúban is résztvevő népbiztosok ennyire laikusok lettek volna a hadászati ügyekben? Úgy hisszük, a hadműveleti napló bejegyzései erre választ adnak. 1919 júliusában északon a csehszlovák, délen a szerb és francia hadvezetés csapat összevonásokat hajtott végre. A Bukovinából átcsoportosított egységekkel megerősített román hadsereg ugyancsak támadásra készülődött. Az antant mindhárom frontszakaszon 220 ezer katona felvonultatását kezdte meg. Az intervenciósok összehangolt, koncentrikus támadásának a Vörös Hadsereg semmiképpen sem tudott volna ellenállni. A királyi román hadsereg ellen megindított offenzíva a kedvezőtlen erőviszonyok ellenére még mindig több reménnyel kecsegtetett, mint az antant együttes akciójának passzív bevárása. Mindamellett létfontosságúnak számított a gabonatermő tiszántúli területek felszabadítása. A Vörös Hadsereg egyes tisztjeinek árulására, melyet a tiszai hadművelet tervének kiszolgáltatásával és a tudatosan rossz hadvezetéssel elkövettek, a tanácskormány vezetői nem számítottak. A hadműveleti naplóból a vezérkari irányítás hibái és a román hadvezetés pontos helyzetismerete a katonai kérdésekhez nem értő olvasó számára is kitűnik. A támadás 1919. július 20-án hajnalban kezdődött meg. A szolnoki hídfőből az I. hadtest Kunmadaras -Karcag—Túrke ve vonaláig viszonylag gyorsan előrenyomult. Ugyanakkor a Tokaj - Tiszafüred és Csongrád térségében támadó vörös csapatok erős ellenállásba ütköztek. A szolnoki főcsoport szárnyai így fedezet nélkül maradtak. Ezt az ellenséges hadvezetés kihasználta és július 24-én az északon harcoló 80. vörösdandár, délen pedig a III. hadtest ellen támadást indított. A számbelileg elégtelen, tüzérséggel alig rendelkező alakulatokat rövidesen a Tiszához szorították. Megkezdődött a bekerítés veszélye által fenyegetett főcsoport visszavonulása is. A Tiszántúlon elszenvedett katonai vereség után a tanácshatalom összeomlása már csak napok kérdése volt. A román hadsereg 1919. július 29-én és 30-án átkelt a Tiszán. A Clemenceau-jegyzékben rögzített északi demarkációs vonalon a csehszlovák csapatok is megkezdték augusztus elejére tervezett támadásuk előkészületeit. Erre azonban már nem került sor, mivel a reménytelenné vált hadihelyzet hatására 1919. augusztus 1-én a Forradalmi Kormányzótanács lemondott. 6

LIPTAI Ervin: Vöröskatonák előre. Bp. 1969. 370-371. 7

LIPTAI E. 1969. 358. o Julier Ferenc részvétele a Vörös Hadsereg haditervének elárulásában nem bizonyítható. Nem akadályozta azonban meg, hogy tisztjei a szegedi ellenforradalmi kormánnyal érintkezésbe lépjenek és hadititkokat szolgáltassanak ki. FOG ARASS Y László: 1988. 9. 399