Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Hild Viktor levéltárosi és történészi tevékenysége / 379. o.

1906. november 5-én (R.N. 202. tétel) „Sárközy György szolnok városi tanácsos ajándékozott egy Marcus Aurelius ezüst dénárt (161—180), melyet Szolnokon 1900 tavaszán a mezőgazdasági takarékpénztár alapjainak ásása alkalmával találtak..." Ez Hild Viktor számára azért is érdekes volt, mert az Arany János utcában került elő, ahol ő a 238. szám alatt (ma 19. szám) megépítette új házát, s életének kolozsvári évtizedére emlékezve, székelykaput is faragtatott a bejárathoz. Gyűltek Szolnokon is az érmek és a történeti adatok: „Commodus (180—192) bronz medaillonja, találtatott Szolnok állandó színháza alapárkainak ásásakor, 1911ben. Ajándékozta Bedé Antal építész." A Hadrianus (117-138) ezüst dinárát Szolnokon 1909 nyarán a Tiszahíd szandai fejének építésekor találták. Vette Stőgermayer Antal vendéglőstől. Szolnokon a teherpályaudvar melletti városi főcsatorna építésekor a sóház környékén talált Marcus Aurelius nagybronzát, Maximianus nagybronzát és II. Constantius kisbronzát kapta Sárkozy György városi tanácsostól. De más római leletek is kerültek a gyűjteményébe: a szolnoki cukorgyár alapásásakor terra sigillata edényke, és római padozat tégla a szolnoki személypályaudvar területéről. Hild Viktor pályája az újságírással kezdődött, az éledt benne újjá 1913-ban, amikor „a függetlenségi párt felkérte az ismert tudós régészt és páratlan stilisztát — írin ja Szabó Barna -, hogy szerkesszen lapot,... meg is jelent a „Független Lap", a legjobb lap, amely valaha Szolnokon napvilágot látott. Komoly, mint egy tudományos mű és mégis élénk,... riportjai szenzációsak és minden sajtópere felmentéssel végződik... Az első oldal első hasábján volt például egy állandó petit betűs rovata, amelynek nem volt ugyan címe, de ha lett volna, ez lett volna - mondja Szabó Barna — „Mikor milyen körülmények között és hogyan szegték meg a habsburgi királyok esküjüket?"... Hild Viktor szolnoki szerkesztői működését Tisza István törte ketté a sajtótörvény megcsináiásával. Amikor a törvény életbe lépett, fulmináns vezércikket írt: „A Tisza kormány e gaz merénylete után én leteszem újságírói tollamat, hogy soha az életben többé kezembe ne vegyem." Szavát meg is tartotta. Elvonult szeretett könyvei közé, amelyek helytörténeti szempontból olyan értékekkel rendelkeztek, mint például Istvánffy Miklós történeti munkája (Libri 34.), amelynek végén bejegyezve találjuk: „Átkutatást befejeztem 1894. március 19. Hild." S a Jászságot és Szolnok megyét érintő részeket latinból magyarra is fordította (1-106 rövidebb-hosszabb részlet.) A Damjanich Múzeumban őrzött szakkönyvanyaga és jegyzetei mutatják, hogy mennyit dolgozott életében. Mennyit kellett írnia. Mai szemmel szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy egész könyveket le kellett magának másolnia — egy középkori barát szívósságával és türelmével, hogy használni tudja. S volt türelme hozzá, egyedül végezte a századforduló nagyformátumú egyéniségeihez hasonlóan széleskörű és alapos kutatásait, ami manapság egyegy intézmény feladata. SZABÓ Barna: Ismeretlen Szolnok. 1941. 70-71. SZABÓ Barna: Emlékkönyv. Szolnok, 1935. 15-17. 393