Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

ADATTÁR - Botka János: A Jászkunság megváltásának százados ünnepe (1845. május 20.) / 341. o.

melyre elérzékenyülve így válaszolt: „non possum exprimere verbis, quod sentio. — és mivel ő Fensége még a Nádori ezred JBerényben szállásoló toborzói által fogadott újonczokat is megszemlélni kívánta, kotsiját az úttzára parantsolta ki, s a rendbe állított újonczokhoz gyalog ment, kiket megszemlélvén, a téren állott kotsijába az összetódult temérdek népnek éljenzései, mozsarak durrogása közt felült, és a Jászkun népnek áldásaitól kísérve, útnak indult. — A Cserő halmánál a dandár sereg katonai rendbe állott, hol eő Fensége is megállapodván, Nádori főkapitány úr eő Nagysága következő érzékeny beszéddel búcsúzott el eő Fenségétől: Fenséges Császári Királyi Örökös Főherczeg, Országunk szeretett Nádora, a mi legkegyelmesebb Grófunk és Főbíránk! Öröm könnycseppek tündöklőitek a jó és békés Jászkun polgároknak szemeikben, midőn látták és tapasztalták imádva szeretett félszázados Grófjok és Főbírájoknak közibük lett szerencsés megérkezését, mely hasonlíthatatlan atyai magas kegyelmet még a késű unokák is hálás érzéssel és tisztelettel adják által utódjaiknak örök emlékül. Most, midőn az elválásnak órája ütött, bánatkönnyek áztatják az őszinte Jászkun arczokat, hogy a közjó és szerette kis hazánk boldogsága előmozdításában becsülettel, és a magyar nemzet hálás közelesmerésével megőszült nemcsak félszázados Grófjátul és Főbírájátul, de valódi édes attyátul kell megválni. De enyhíti fájdalmunkat annak tudata és azon benső meggyőződésünk: hogy a távollétben is, az eddig tapasztalt kegyelmeinél fogva Fenségedben urunkat és édes atyánkat tisztellyük és találandjuk fel. Vezérellye tehát Császári Királyi Főherczegségedet, valamint idejöttében, úgy visszamentében is a békesség angyala, szerencséssen elrendeltetése helyére, hová fohászaink kisérendik; legmélyebb alázattal azért esdekelvén egyszersmind, hogy a Jászkun polgárokat, azon igaz híveit és engedelmes fiait, kik fenségedért mindenkor készek verőkkel és életökkel áldozni, továbbá is édes atyai Kegyelmeivel boldogítsa és hathatós pártfogással gyámolítsa. Melyre a jelenvoltak elérzékenyülve könnyeztek, ő Fensége is érzékenyült hangulattal jelenté ki minden történtek iránti magas tettzését és megelégedését. - JászBerény határánál a Városi Tanács tévé búcsúzó hódolatát ... így vált meg a kedves vendég, a szeretett atya, a Jászkunoktól, kiket félszázad óta kormányával boldogít, s kik szívökbe vésik emlékét, s hagyománykép adandják által utódaiknak, hogy neve, míg e nép él, fennmaradjon örökké. Eő Fenségét a Kerületek részéről Budáig, Nádori Alkapitány Kálmán Sándor és Nádori Táblabíró Pethes Mihály urak kísérték. A dandársereg, eő Fensége elutazása után, a városba zene mellett díszrenddel visszajővén, a templom téren négyszegű rendbe állott, melly alkalommal Nádori Főkapitány úr eő Nagysága, igen érzékeny és lelket rázó szónoklattal tett köszönetet a bandérium tisztelgési fáradozásaiért, egyszersmind tudata eő Fenségének nyilvánított magas tettzését s megelégedését ... De más részről is nem lehet nem méltányolni azt a készségteket, bajnoki viseletet, rendtartást, józan és szelíd jellemet, mellyek a Jászkunoknak őseitől reá maradott ditséretre méltó tulajdonai, mellyet tisztelkedéstek lefolyt ideje alatt példássan tanú14 „Nem tudom szavakkal kimondani, amit érzek." 366