Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

ADATTÁR - Botka János: A Jászkunság megváltásának százados ünnepe (1845. május 20.) / 341. o.

haza dicső oszlopai mellett a Nádorispányi főkapitányok közül: Almásy János Kir. Tanácsos és a hétszemélyi törvényszéknek ülnöke, - Almásy Pál, János fia előbb Nádori Alkapitány, - Almásy Ignácz, Pál fia előbb Nádori Alkapitány, - Boros Sándor Kir. Tanácsos, Steöszel József Kir. Tanácsos, Somogyi Antal Kir. Tanácsos. Hlyének valának szinte a megváltás után Nádori Alkapitányok közül: Almásy Pál később főkapitány, - Jankovits Miklós, Almásy Ignácz később főkapitány, Boros Sándor később főkapitány, Komáromi Menyhért, Makó Lőrintz, Horváth Péter, Fazekas András és Eördögh József. - Hlyének valának a Jász Kapitányok közül: Nagy Mátyás, Dósa Pál, Pethes András, Dósa József, Makó Lőrintz, és Mihálkovits József. Hlyének valának a Nagykun kapitányok között: Kisvárady Dániel, Dléssy Ist­ván, Dléssy János, ismét 2-ik Illéssy János és Laczka János. — Hlyének valának a Kiskun kapitányok közül Már Gergely, Boros Mihály, Herpói Mihály, Molnár Ferencz, Már András, Horváth Mihály, Kármán Pál, Péter Zsigmond és Szabó József. - Az előbbiek, t.i. a fenn tisztelt Nádorispánok és királyi helytartók magas és hatalmas pártfogásaik, és bölcsen vezetett főkormányviteleik, - az utóbbiak engedelmeskedé­sök és pontos végrehajtásaik által nemcsak áldásban élnek a vett jótéteményeket il­lőleg becsülni tudó és háládatos Jász és Kún nemzet szivében, hanem egyszersmind majd úgy, mint új életünkre tápláló fényt hozó napok, majd úgy, mint első, másod vagy harmad nagyságú csillagok, tündöklenek évkönyveinkben. De vagyon mai örömnapunknak még egy másik felette fontos és szivünket örö­kös hálára indító tárgya is, mellyért szinte a legbuzgóbb imádságainkat terjesztettük imént a Mindenható Isten elébe; — ma üljük egyszersmind Fenséges József Cs. Kir. Örökös Főherczegnek, Magyarország szeretve tisztelt Nádorispányának, annyi ezer, meg ezerféle előmeneteleink fáradhatatlan eszközlőjének félszázados Jász és Kún Grófságát, és Bíróságát; mégpedig úgy ünnepellyük, hogy a Jász és Kún nemzet fél­százados gyámola, oltalma, pártfogója és boldogítója példátlan kegyelmes leereszke­déséből nemcsak itt közöttünk mulatni méltóztatik, hanem egyszersmind lángoló kettős örvendezéseinkben is élénk és mindenféle kegyelmeket sugároztató részt venni kívánt. Midőn egy század előtt e gyülekezet-helyünk örömkifakadások között harso­gott, akkor boldogul elhunyt Grassalkovich Antal ő Kegyelmessége, a királyi személy ­lyes jelenléteinek a törvénykezésben helytartója, mint Nádorispáni Biztos úr öntött életerőt e rónaföld téréibe, — ma, a magyar nemzetnek bársonyban született legdrá­gább kintse ragyog és tündöklik közöttünk atyai kormányzásának ötvenedik évében. — Nincsen arról, a mennyire tudhatni, legkisebb nyom is a magyar évkönyvekben, hogy valaha valaki félszázadig ült volna a fényes királyi helytartói és nádorsipáni székben; annál nagyobb tehát a szerentse, mellyel bennünket a menyei gondviselés megál­dott. Oh boldognál boldogabb, sőt legboldogabb nap! Légy te záloga egy huzamos és sokáig kiterjedő évsornak, s hadd azt gyönyörködni unokáidban, kiért minden igaz magyar Jász és Kún kész saját élete éveiből áldozatot vinni oltárához az ég hatalmas urának. Kissebbnek lenni érzem magamat, mintsem hogy képes volnék országunk e leg­nagyobb érdemű védangyalának számtalan jótéteményeit közelítőleg is megismertet­ni, - hirdeti azokat Pozsonytól az erdélyi bérczekig, Szávától a Kárpáti havasokig minden háládatos magyar kebel, — hirdeti magyar hazánk félszázados története, 357

Next

/
Thumbnails
Contents