Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

ADATTÁR - Botka János: A Jászkunság megváltásának százados ünnepe (1845. május 20.) / 341. o.

iskola volt. A Jászság lakóinak száma meghaladta a 60 ezret, közülük kb. 5 ezer volt iskolás.) A tisztelgők sorát az ünnepélyre megjelent nemes megyék, káptalanok, a dunamelléki és a tiszántúli egyházi kerület küldöttei s egyéb vendégek zárták. A tisztelgések végeztével eő Fensége, Gróf Zichy Albert kamarás kíséretében sétálni indult, mely alkalommal szép volt látni azon óvakodó hódolatot, mellyel*ő Fenségét a nép kísérte; - vágyva vágyott mindenik ő Fenségét közelebbről látni, mégis a határtalan tisztelet őket illő távolságban tartóztatá, s ha közülök valamellyik történetessen, a vágytól kábulva, az illendőségről felejtkezett, az értelmesbek a túlbuzgókat rendre utasíták; ekkor is a folyvást kitörő öröm hangulatai kitüntetek azon tiszta és őszinte vonzalmat, mellyel a Jászkun nép szinte ötven éves grófja, bírája, s lehet mondani inkább jóltévő attya eránt viseltetik. Az ifjú Herczeg is, nevelője, s Jászkerületi kapitány Vágó Ignácz úr kíséretében, a város nevezetesebb részeit meglátogatá, a sétatereken megjelent, sőt, némely magánosok jobb ízlésű kertjeit látogatására is méltatá, mindenütt kiméllő tisztelettel kísértetve. E napon a délutáni órák, az ünnepre összesereglett külsőknek ismerőseik, s egyébb tekintetben érdekessebb tárgyak, s a vidék látogatására használtattak; - Berény várossá ekkor oly társalgási élénkséget mutatott, mellyet magyar honban Pesten kívül sehol fel nem találhatni; a Nádor lakának terén a zenekarok egymást válták fel, a vígság minden zugban hangos zajjal tört ki, kedvezett maga a külömben tekintetnek hódoló elem is ... Estve a város belső terének ünnepélyes kivilágítása mulattatta a vendégeket, — ezt látni szép volt, a tellyes fényben ragyogó hold daczolni láttzott a mesterkézzel előteremtett világossággal, - de mindhiába! a temérdek lámpák, melyek a kivilágított téren fényt adtak, nem engedtek a hold fényének. A nagy téren épen e végre készült pompás alakú, s felírásokkal ellátott magas oszlop, a kőhíd végén felállított diadalív, a torony, paplak, s ennek vonalában lévő szobrok, kápolna, s egész kőkerítés, az iskolák és régi városháza udvar kerítése csillagözönben láttattak; a térről, mint a kivilágítás fő pontjáról, külömbféle színű és alakú lámpák, mintegy útmutatóul szolgáltak a város más részébem' kivilágításokra, ily lámpák vezettek az úgynevezett József kertbe, melyben ő Fenségének tiszteletére, s annak emlékére, hogy 1797-ik évben a Jászokat meglátogatá, felállított fehér márvány oszlop

13 és a kert 13'-Jozsef főherceg 1797. november 13-át töltötte Jászberényben. A nádoroszlopot 1798-ban állították, amely a Habsburg-ház emlékét idéző' sasos dísztől és az oldalán elhelyezett hercegi címeres domborműtől megfosztva ugyan, de mégis eredeti alakjában fennmaradt. 1934-ig az ún. Nádor- vagy Sasoskertben állott. Hkkor került át a mai helyére, a Nádor utcába. (CSEH Géza: Mire emlékeztetnek a jászkunsági nádoroszlopok? Honismeret XVI. évf. 1988/2. sz. 24-28.) A fehér márványból készült obeliszk latin nyelvű felirata (SZML Jászkun Ker. levéltára. Közig. ir. 1798. Fasc. 1. No. 147.): IOSEPHO. AUSTRIO I RÁNC. II. AUG. FRATRI RFGNI HUNG. PALATINO QUOD. PROVINCIÁM. HANC IDIB. NOVKMB. MDCCXCVH. 350