Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)
TANULMÁNYOK - Papp Izabella: A görögök beilleszkedése a Jászkunság gazdasági és társadalmi közösségébe / 27. o.
A Helytartótanács 1793. július 23-án elrendeli a görög háztulajdonosok összeírását. Erre azért kerül sor, hogy ennek alapján vessék ki a görögkeletiekre a temesvári szerb nemzeti kongresszus fedezésére szolgáló adót. A rendelet alapján a Jászkunságban is elkészítik az összeírást az önálló háztulajdonosokról és bérlőkről. Az ekkor összeírt 47 kereskedő közül 13 rendelkezik saját házzal, kettőnek Szegeden, egynek pedig Kecskeméten van háza, a többiek a Kerülettől bérelt házakban élnek. 32 A jászkunsági görögök is alkalmazták az ingatlanszerzésnek azt a formáját, amely csaknem valamennyi göröglakta területen jellemző volt. 33 A tőlük felvett kölcsönökért és a boltjaikból hitelben kapott árukért az adósok egy része átadni kényszerült részükre földet, szőlőt vagy egyéb ingatlant - először rendszerint zálogba, majd örökös tulajdonba. 1802-ben Tót Mihály és Imre karcagi lakos 6 láncalja földet adott át zálogba Pap István és Szappanos János görög árendásnak 300 forintos tartozásuk fejében. Időközben pénzt tudtak szerezni, s szeretnék visszakapni a földet. A kereskedők azonban úgy érvelnek, hogy a földet nem egészen az adósság fejében vették át, hanem ünnepélyes adásvétellel, melynek során készpénzben „jó summát" adtak Tót Istvánnak. A tanács a görögök indoklását fogadja el, s közli Tót Istvánnal, ha ez számukra sérelmes, forduljanak a törvényszékhez. Nemes Barantali Aba István és György 1803-ban a Karcag határában lévő 21 láncalja földet 2100 forintért adja zálogba Rácz Mihály boltos kereskedőnek. 1805ben kénytelenek ebből 10 láncalja földet örökös tulajdonba átengedni 1500 forintért „elkerülhetetlen szükségből". Az eladás tényét minden alkalommal - ezúttal is -jegyes zőkönyvben rögzítik. 1821-ben Rácz Mihály azzal fordul a törvényszékhez, hogy a kisújszállási Jónás János hadnagy még 1796 óta tartozik neki 19 ezüst és 1817-től 900 váltó forinttal, melyet többszöri sürgetés után sem fizetett ki számára. Kéri a tartozás és az eddigi perköltség megtérítését. Bemutatja a contractusokat is, de az alperes tagadja azok valódiságát, igyekszik minden módon akadályozni a per lefolytatását. Jászberényből a nádori főtörvényszékhez kerül az ügy, hiszen a jászkunok főbírája a nádor. Hoszszas bizonyítási eljárás után 1828-ban végül a felperes számára kedvezően végződik a per. Jónás János nem tudja kifizetni a tartozását és annak kamatát, összesen 981 forintot. így a 28 sorból álló szőlőjét adja át Rácz Mihálynak 300 forint értékben. Még a ház körüli telek egy részét is kénytelen átengedni a fennmaradó tartozás kiFÜVES Ödön: Pesti görög háztulajdonosok. Antik Tanulmányok 1970/1. 50. 32 SZML JKK Közig. ir. Fasc. 7. No. 2072/1793. 33 •* SCHÄFER Laszlo: A görögök vezetoszerepe Magyarországon a korai kapitalizmus kialakulásában. Bp. 1930. 40.; BUR Márta: A balkáni kereskedők és a magyar borkivitel a XVIII. században. Történelmi Szemle. 1978. 2. sz. 293. Karcag város jkv. 1802. 73. 35 Karcag varos jkv. 1805. 36 SZML JKK Polgári perek. 24. íuz. 1. kötet 44. sz. 32