Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Iratok Szolnok megye történetéből 1686-1715 / 289. o.
utolsó romlásokkal kényszeríttetvén teljesíteni a mások terhét is, Mivel pedig országunk törvénye szerint is — az 1638. évi 67. és az 1656. évi 31. törvény alapján - büntetés terhe mellett még magok is a Jászok tartoznának a Nemes [Heves és Külső-Szolnok] vármegyék adóira és a visszakövetelésre is szolgabíró és esküdt által kellene lenni, Másként is nem az alperes fél szokott halasztást nem tűrő határidőket kitűzni, amint Só'tér Urunk most kitűzött, És nemcsak az örökös Urak [az] örökös jobbágyokat, hanem a. feltételeseket is szokták visszakövetelni, Vagyunk oly jó reménységben, hogy Hercegséged, országunk törvénye mellett, minket is kegyelmesen fog oltalmazni, tekintvén az rajtunk lévő nagy tehernek elviselhetetlenségét, Ami pediglen a szekérezésnek meg nem váltása felől való panaszt illeti, jóllehet amikor a sok nyomorúság engedi, igenis a jó szomszédságot megtartani nem mulasztjuk, Hamikor pedig történhetik a meg nem váltás, annak sem egyéb az oka, hanem a vármegye széleiből a Jászságba összefutott, sok jobbágyságnak fogyatkozása, Az Árokszállásra küldetett beszállásoltakat is, nem Almássy János alispánunk, hanem az Nemes Vármegye, [és] nem is az Jászságra, hanem [az ott lévő] szökevényekre küldötte ki, mivel nem találtatott semmi hely Heves és Külső-Szolnokban, azhová kihelyeztethetett volna negyedfél gyalogszázad [...] Gyöngyösön [1699] Heves és Külső-Szolnok főpapi, bárói, mágnási február 6-án tartott ülésből, Urainak és nemeseinek egyetemes gyűlése. OL N-8. Nádori lt. Lad. 48. Fase. 11. No. 1. Anno [1699] Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék levelének tartalma világosan megmutatja, hogy milyen nehéz volt élni a Jászság és a Nagykunság „árnyékában". Mindez abból adódott, hogy a Jászkunság földesura a mindenkori nádor volt, akinek a kezébe összpontosult az ország feletti tényleges hatalom. Pozíciója szerint természetesen a megyék gondjai is hozzá tartoztak, de ha azok érdekei ütköztek a Jászkunságéval, a nádor majd minden esetben a kerületek mellett voksolt. Ennek tudható be pl., hogy Heves és Külső-Szolnok vármegye - bár igazát elismerték - sohasem tudta visszaszerezni a Jászkunságba szökött jobbágyokat, továbbá hogy gyakran hátrányba került az adózás és a katonai beszállásolás tekintetében. Itt a feltételes nemesekről van szó (nobiles praetensi). Ezt a réteget a központi adminisztráció elismerte, annak ellenére, hogy nemességüket átmenetileg nem tudták igazolni. A földesurak viszont sok esetben továbbra is jobbágyként igyekeztek kezelni őket. 299