Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Iratok Szolnok megye történetéből 1686-1715 / 289. o.

BENEDEK GYULA IRATOK SZOLNOK MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL 1686-1715 I. A mai Szolnok megye jogelőd területeit — a török hódoltság alól - a Claudius Florimond Mercy tábornok által vezényelt császári csapatok 1685 második felében, Jászberény—Szolnok-Mezőtúr irányban előrenyomulva, néhány hónap alatt felszabadították. Sőt 1686 nyaráig szilárdan birtokolták is. Ezután azonban változott a helyzet, mert a bal part- Mercy tábornok csapatainak dél felé történt előnyomulása következtében - védtelen lett. így a megye tiszántúli része 1687-1697 között „ütköző zónává" vált a Tisza-vonalat szilárdan őrző császári csapatok és a Várad— Szarvas-Gyula vonalat még biztosan tartó törökök között. Ennek az állapotnak 1697-ben — Savoyai Jenő zentai győzelmével — szakadt vége, amikor is a török befolyás véglegesen megszűnt Szolnok megye történeti területein. Ezután hat békés év következett, az 1703 nyarán kibontakozott Rákóczi-szabadságharc azonban újból a fegyveres harc színterévé változtatta a vidéket. A bal parti rész ismét „ütköző zónává" vált a Tisza-vonalon álló Rákóczi-erők és a dél felől - a Marosi Határőrvidékről - támadó, császári szolgálatban álló rác (szerb) erők között. Ez, az élet minden területét akadályozó helyzet 1710 őszén szűnt meg, amikor a Rákóczi-szabadságharc már a keleti országrészre korlátozódott. A kisebb-nagyobb megszakításokkal kb. 26 éve folyó ellenségeskedések sorát a szatmári békeszerződés 1711. április 30-án formálisan is lezárta. Ezután hosszabb békeidőszak következett, a Habsburg abszolutizmus korábbiakhoz képest enyhített restaurálásával. A megye jogelőd területeinek fejlődését alapvetően a fenti események szabták meg. A Jászság - miután nem esett az ütköző körzetbe egyik alkalommal sem — az 1689-1703 közötti időszakban véglegesen újjátelepült, új településföldrajzi rendben. Közel hasonlóképpen alakult Külső-Szolnok Tisza jobb parti részének a sorsa. Merőben más lehetőség jutott a Nagykunság és Külső-Szolnok bal parti területének. 1689-1690 körül itt is megkezdődött ugyan az újjátelepülés, de az ismétlődő harci cselekmények és a kettős adózás miatt igazi lendületet csak 1697 után vett. Az 1703-ig tartó hat év arra volt elegendő mindössze, hogy megtörténjenek az első megakapaszkodások a fennmaradt településföldrajzi rendben. Más szóval a gyökerek még meg sem eredtek, amikor valószínűleg egy minden megelőzőt meghaladó elnéptelenedés következett be 1703 és 1706 között. A pusztulás elsősorban a császári szolgálatban álló Marosi Határőrvidék által megvalósított „felperzselt föld taktikájáénak volt köszönhető, amellyel a „rákóczista lázadó" kunokat és külső-szolnokiakat sújtották. Az eseményekhez azonban hozzájárultak Rákóczi katonai célokat követő evakuálási intézkedései is. A balpart ismételt újjátelepülése 1710-ben kezdődött, de különféle 289