Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

TANULMÁNYOK - Kocsis Gyula: A Jászság adózása a XVI. században / 9. o.

geztem. l A számadatokból láthatjuk, hogy néhány jász faluban 1562-höz viszonyítva csökkent a tized mennyisége 1570-re. Különösen szembetűnő' ez Árokszállás esetében. Több településen viszont növekedés figyelhető meg a tized összegében. A tized mennyiségének ingadozása ellenére is megállapítható azonban, hogy a tized mennyisége legkevesebb kétszer-háromszor nagyobb, mint az akóadóba fizetett gabonamennyiség, így tehát arra a véleményre juthatunk, hogy az akóadó nem jelentett aránytalanul súlyos terhet a jászsági falvak számára, legalábbis az 1560-as, 1570-es években nem. Számításaim azt mutatják, hogy jóval kisebb volt, mintha a környező vármegyei falvak módjára a mindenkori termés tizedrészét fizették volna. A század utolsó évtizedében azonban ez a kedvező helyzet megváltozott. A feltehetőleg ebben az időszakban készült török adóösszeírás a népesség nagyarányú csökkenését mutatja. Tudjuk viszont, hogy a cenzus, a dika, a szolgálatmegváltás és az akóadó még 1594—95-ben is változatlan nagyságú volt. így tehát a számában és bizonyára anyagi erejében is megfogyatkozott népességnek kellett a változatlan nagyságú adóterhet viselnie, ami ebben az időszakban így már bizonyára súlyosabb volt, mint a termés tizede lett volna. A tizenötéves háború, illetve annak egyik legtragikusabb mozzanata, Eger eleste azt eredményezte a jászok számára, hogy egy évszázadon belül már másodszor esett szét a hatalmi szerkezet, amely alárendeltségük kereteit megszabta. A XVII. században már nem volt magyar kézen jelentős végvár a Jászság közelében, amelyhez adóit rendelték volna. A megerősödött rendi mozgalmak pedig sikerrel követelték a nádorválasztást, így a XVII. század folyamán 1608-tól Wesselényi Ferenc haláláig mindig volt nádora az országnak. Levéltárból felkutatott régi privilégiumaik alapján a mintegy másfél százados szünet után (amelyet 1459től, a királyi udvar ellátására rendelésüktől számítunk) ismét közvetlenül a nádor fennhatósága alá került a Jászság és a két Kunság. A tizedre lásd DÁVID G. 1982. 96-99. A számítást a következő módon végeztem. Az 1550. évi defterben 2500 kile búza és ugyanennyi árpatized fizetését rótták a Jászságra. A defter szavai alapján feltételeztem, hogy ez a mennyiség az akóadóba fizetett 1200-1200 vékának felelt meg, tehát 1200 véka = 2500 kilével, azaz 0,48 véka = 1 kiiével. Némileg kerekítve két kilét vettem azonosnak egy vékával. így össze tudjuk hasonlítani a kétféle mértéket anéküL hogy tudnánk a valóságos űrtartalmukat. A táblázatban az 1562. és 1570. évi tizedek vékára átszámított mennyiségét közlöm, az akóadóval való könnyebb összehasonlítás érdekében. i Az összeírásnak egy IV. Mehmed korában készült másolata maradt fent, amelyben a lakosok névsora és az adók összesített végösszege található meg, de az egyes adófajták nincsenek beírva. Az összeírás bizonyosan XVI. század végi. Lakott faluként írta össze ugyanis Ágót, Boldogházát és Négyszállást, amelyek a XVII. században puszták voltak. Ezen kívül az apáti, kiséri, ládányi kapitányok 1577-79-ben készített névsora majdnem teljes egészében megfelel a török defterkapitány névsorának. Á változatlan nagyságra utal az egyes községek által még 1594-95-ben teljesített adókjelentó's része. Vö. az 1587. évi és az 1594-95. évi összeírást. (Az utóbbit közli BOTKAJ. 1988. 246249.). 21