Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)
TANULMÁNYOK - Kocsis Gyula: A Jászság adózása a XVI. században / 9. o.
kintve azt láthatjuk, hogy az egész változatlan nagyságú adóterhekből megnő Jászberény (Jászváros és Magyarváros) részesedése. 1555-ben az akó adó 36 %-át, a census 37 %-át és a dika 37 %-át fizették a jászberényiek. 1576-ban már az akó 48 %-át, a dikának pedig 53 %-át fizették a kettős városban lakók, míg a census összegéből rájuk jutó rész csak 39 %-ra emelkedett. Ez is alátámasztja azt a korábbi állításunkat, hogy a censust földbér jellegű járadékként fizették a jászok. A Jászberény által vállalni kényszerült adóterhek növekedése azonban más folyamatok tükröződése is lehet. Fel kell tételeznünk, hogy a népességszámtól és a népesség gazdasági erejétől függő adó (a dika) nagyarányú növekedése a város lakosságának számbeli növekedését, anyagi gyarapodását jelzi. A számbeli növekedést a környékbeli falvakból beköltöző emberek idézték elő, erre lehet következtetni számos jász település (Ágó, Árokszállás, Dósa, Jákóhalma, Mihálytelek, Négyszállás) által fizetett dika arányának csökkenéséből, illetve az 1559. évi török defter adataiból. Az anyagi gyarapodás jelzője pedig a jászberényi tőzsérek jelentős volumenű marhaexportja, a váci vámnaplókban tükröződő iparcikk behozatal, valamint a jelen tanulmány 2. sz. mellékletéből megismerhető keleti fűszerimportba való bekapcsolódás. Az anyagi gyarapodás bizonyára együtt járt a városi társadalom differenciálódásával, a kézműipar fejlődésével. A török adóösszeírásokban előforduló nagyszámú szabó, varga, ötvös családnév viselői közül számosan bizonyára kézműipari tevékenységükről nyerték családnevüket. A jászberényi kézműipar fejlettségéről árulkodik az a tény, hogy az egri vár helyreállítási munkáiban itteni asztalosok és ácsok működtek közre, sőt avar provizorának ablakait szintén jászberényi iparos „Iweg Ablak Járthó" Albert készítette. A XVI. század második felében tehát Jászberény nemcsak igazgatási központja volt a Jászságnak, hanem egyre inkább gazdasági központjává is vált. A két tájegység érintkezési zónájában, fontos kereskedelmi út mellett létrejött, korán városiasodó kereskedelmi központ — Gyöngyös — közelében Jászberény fejlődése a XVI. század második felében a távolsági marhakereskedelembe bekapcsolódva gyorsult fel. Ezt a fejlődést akasztotta meg a század utolsó évtizedében az egész környéket és magát a várost is elpusztító tizenötéves háború. A magyar források a Jászság sajátos helyzetéből fakadóan bevezetett átalányadózás miatt nem teszik lehetővé, hogy a szántóföldi gabonatermelés volumenét megismerjük. A fent elemzett források alapján nem tudjuk eldönteni, hogy az akóadó kisebb vagy nagyobb terhet jelentett-e a Jászság számára, mintha tizedet fizettek volna. A XVI. század második felében évtizedenként készített tahrir defterek azonban módot adnak némely következtetésre. A turkológiai szakirodalomból ismerjük, hogy 36 KÁLDY-NAGY Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Bp. 1977. 86-87., 91., 102., 126., 148., 189., 215.; KÄLDY-NAGY Gyula: Statisztikai adatok a török hódoltsági terület nyugat felé irányuló áruforgalmáról 1560-1564-ben. Történeti Statisztikai Évkönyv 1965-66. Bp. 1968. 27-97.; KOCSIS Gyula: Szolnok megyei települések állatkereskedelme és ,,szekerezése" a XVI. század második felében. In: Zounuk 1. sz. Szerk.: BOTKA János, Szolnok, 1986. 25-51.; OL Filmtár 318. defter. 37 OL Film tár 318., 550., 1003. defterek.; OL E. 554. Fol. Lat. 1180. 17-18. cs. 38 KÁLDY-NAGY Gyula: Magyarországi török adóösszeírások. Bp. 1970. 18-54.; DÁVID Géza: A simontornyai szandzsák a 16. században. Bp. 1982. 12-17. 19
