Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)
TANULMÁNYOK - Kocsis Gyula: A Jászság adózása a XVI. században / 9. o.
köréből, valószínűleg a XVI. század első felében az 1514. évi 23. törvénycikk alapján kötelezték őket a dika fizetésére. A XV. században és a XVI. század első felében lezajlott folyamatok eredményeképp a jászok személyes szabadságukat elvesztvén a király, illetve XVI. század közepi értelmezésben a kincstár jobbágyaivá váltak. Személyes katonáskodásuk helyett a tőlük származó jövedelmeket rendelték az ország védelmére. Ezzel párhuzamosan csökkent a jászkunok feletti nádori igazgatás és bíráskodás jelentősége. Az ország két-, maj d három részre szakadásának folyamata alatt hosszú időn keresztül nem is volt betöltve ez a tisztség. Mindez abban az irányban hatott, hogy a kincstári jövedelmeket kezelő kamara hatalma kiteljesedett, a nádor hatalma pedig lényegében jelképessé vált a jászkunok fölött a XVI. század utolsó évtizedeire. A fontosabb források áttekintése A XVI. század második feléből a Jászság történetének legfontosabb forrásai az egri vár urbáriumai és számadásai, amelyeket számosan, sokféle szempontból elemez90 21 tek már, legutóbb pedig néhányat forráskiadványban is publikáltak. Verancsics Antal az újonnan kinevezett egri püspök készíttette 1558-ban egri püspökség és vár jövedelemről azt az átfogó összeírást, amely a Jászságból és a két Kunságból származó jövedelmeket is tartalmazza. Az összeírásnak Gyárfás által is használt példányát jelenleg nem ismerjük, de másolati példányát igen. Az urbárium készítésével kapcsolatos egy vizsgálat is, amelyben a jászok ismertették tisztjeik túlzott követelését. A következő urbárium mintegy tíz évvel később Mágochy Gáspár várkapitánysága idején, 1567 első felében keletkezett. Ennek két változata maradt fenn. A kivonatos összegző példányt 1567. július 7-én nyújtották be a kamarához. A jászsági telkes jobbágyok és házas zsellérek összlétszámában eltérés van a különböző források és forrásközlések adatai között, ezen kívül csak az összegzés tartalmazza a jászok akóadóját, valamint az általuk kimérni szokott bor mennyiségét és árát. Az egri vár következő urbáriuma Gyárfás István szerint 1572-ben készült, de az 1570. évre vonatkozó adatokat gyűjtötték össze benne. Ebben az összeírásban ismét megta19 Lásd a 11. sz. jegyzetet.; Magyar törvénytar. 1514/23. törvénycikk. ^ U RUZSAS Lajos: Az egri vár gazdálkodása a XVI. században. Bp. 1939.; SUGAR István: Az egri vár 1594-95. évi számadása. Archívum 5., 6. sz. Eger, 1975. 5-48.; 1977. 5-39.; SZAKÁLY Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp. 1981. 74-91., és ezekben a munkákban közölt vonatkozó irodalom. 21 BOTKA J. 1988. 179-249. Ebben a forrásközlésben a szerző nagyon gondosan összeveti GYÁRFÁS István adatait az általa itt közzétett forrásokkal és számos fontos következtetésre jut. 22 Ismerteti: GYÁRFÁS I. 1885. IV. 61-63.; Közli: MAKSAY Ferenc: Urbáriumok XVI-XVII. század. Bp. 1959. 720.; és BOTKA J. 1988. 211-212.; OL U et C 4/48.; Ajászok panaszai GYÁRFÁS I. 1885. IV. 64.; OL NRA Fasc. 1087. No. 6-ból. 23 » > t A Jászság részletező adatfelvételét tartalmazó példányt a Nagy- és Kiskunság adataival együtt kivonatosan ismertette GYÁRFÁS I. 1885. IV. 117-119.. értelmezte FODOR Ferenc: A Jászság életrajza. Bp. 1942. 81-82., és közli BOTKA J. 1988. 217-218. Akivonatos összesítést közli MAKSAY F. 1959. 726-728. 13
