Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

TANULMÁNYOK - Szabó Lajosné : A kisújszállási Nagy Imre népi kollégium története / 129. o.

SZABÓ LAJOSNÉ A KISÚJSZÁLLÁSI NAGY IMRE NÉPI KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE A népi kollégiumoknak néhány viharos év adatott csak.Megszüntetésük (1949) után számtalan bírálat illette a létrejöttekor még Rákosi Mátyás jóindulatú támogatását élvező NÉKOSZ-mozgalmat és NÉKOSZ-szellemet. Majd az 1956-ban alakult forradalmi munkás-paraszt kormány programnyilatkozata újra fontosnak tartotta deklarálni, hogy „törekedni kell a népi kollégiumi rendszer visszaállítására és fejlesztésére". Nem könnyen, de oldódik a hangulat. Volt kollégisták, kollégiumszervezők visszaemlékezései, tudományos igényű összefoglaló gyűjtemények jelennek meg. A NÉKOSZ lelkesítő hatását, közösségformáló erejét máig magukban őrzik egykori részesei. Talán nem érdektelen más oldalról megközelítve felvázolni egy kisvárosi népi kollégium történetét. A kisújszállási Nagy Imre népi kollégium 1947. október 15-től 1949. január 15-ig működött. Iktatókönyvben pontosan lajstromolt körlevelek, leiratok, nyugták, számlák alapján áll össze a másfél tanév. Húsz diák kerülhetett be a felvételi vizsgákon megfeleltek közül. A kiválasztásnál két szempont érvényesült: legyenek nagyon tehetségesek és nagyon szegények. A szülők foglalkozását tekintve mindössze öten vallhatják magukat agrárproletár származásúnak, de jól n^egfért egymás mellett a földműves és a falusi boltos, a tanító és a cipész fia. A másfél tanévnek két fő tevékenységrendszerét tekinthetjük végig. Egyrészt a nevelést, másrészt a gazdasági munkát. Az első, a nevelési-oktatási folyamat központilag meghatározott, irányított, ellenőrzött és számonkért volt. Ettől nem lehetett eltérni, egyszerűsíthettek, összevonhattak, de az egységes követelményeket meg kellett valósítani és meg is valósították. A második, a gazdasági tevékenység legalább annyi energiát követelt, mint a nevelői, azzal a különbséggel, hogy alig volt központi irányítás. Önálló, merész intézkedésekkel nehéz volt a semmiből fenntartani az intézményt. Aki ezt megtette, Ari Sándor igazgató úr. Nem olyan volt, mint az adott kor ifjúsági vezetőiről alkotott kép. A csendes, halkszavú fiatal tanár hosszú mérlegelés után dönt, indulatai nem ragadják el, mindent józanul, reálisan lát, a kommunista elvhűséget soha nem helyezi az emberség, a becsület fölé. Közvetlensége, egyszerűsége, kedves humora biztonságérzetet adott a kollégium nehezebb napjaiban is. Rég a kisújszállási temetőben nyugdszik már, a néhány oldalba sűrített kollégiumtörténet őrizze az ő emlékét, dokumentálja az ő szívós, kitartó munkálkodását is. 129