Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)
TANULMÁNYOK - Szurmay Ernő: Szolnok közművelődésének története az első világháborútól a város felszabadulásáig 1914-1944 / 91. o.
tartozik, hogy a kor követelményeit is tükröző témák mellett igen sok, hasznos ismerethez jutottak az előadások résztvevői. Különösen sokat jelentettek ezek a kultúrától gyakorlatilag elzárt külterületi lakosság számára. Az országos irodalmi társaságok — köztük a Kisfarudi, Petőfi, Dugonics Társaság — szolnoki vendégszereplése révén a vándorülések tapasztalatainak birtokában a Verseghy Kör évente több önálló irodalmi rendezvényt tartott. Ezeken helyi szerzők, vendégművészek fellépésén kívül tudományos jellegű előadások s a rendes tagok székfoglalói is elhangzottak. Az elsők között dr. Balogh Béla Kultúra és múzeum c. székfoglalójában mondotta — s ez mintegy programot is jelentett a továbbiakban: „Szolnoknak történelmet és tradíciót kell teremtenie." E gondolat jegyében munkálkodott a kör, s ért is el kiemelkedő eredményt különösen Verseghy Ferenc kultuszának ápolásában. 1931-ben a költő hamvainak hazahozatala, 1934-ben Verseghy szobrának felállítása, 1935-ben a kör két lelkes pedagógus tagjának, dr. Pauka Tibornak és Kemény Lászlónak a szerkesztésében megjelentetett Rikóti Mátyás, 1937-ben Remete Márton festőművésszel megfestetett Verseghy-kép jelzi e tevékenység fontosabb állomásait. A kör előadásos ismeretterjesztő munkájában két tevékeny felsőkereskedelmi iskolai tanár: Kemény László és Vidor Győző vállalkozott arra, hogy előadássorozat keretében a magyar líra keresztmetszetét adja Balassitól Végváriig. A rendszeres üléseken kívül a könyvnapok alkalmával a kör rendezte az ünnepségeket, s a kör tagjainak tiszte volt az évenkénti megemlékezés is Verseghy sírjánál. A szolnoki közvélemény a 30-as évek végén már többet várt a körtől a „steril" irodalmi témák közreadásánál. Az újságíró így adott ennek vezércikkében hangot: „Újra szólnunk kell többek között a Verseghy Kör feladatáról. Ki nem mondhatjuk, hogy mÜyen nagy szüksége volna Szolnoknak a régi, un. liceális előadások feltámasztására, és hogy milyen mélyen szántó hatást válthatnának ki azok a tudományos és művészeti téren meglehetősen tájékozatlan szolnoki közönségben. 11 A Verseghy Ferenc Irodalmi Kör újjáválasztott agilis vezetősége - Kiss Gáborral és Kemény Lászlóval az élen - igyekezett megfelelni a várakozásnak. 1939 február elején Ady halálának 20., áprilisban Verseghy születésének, majd novemberben Petőfi halálának 90. évfordulója alkalmával - az utóbbit a Petőfi Társasággal közösen - rendezett a kör valóban tömegeket megmozgató, gazdagon szemléltetett irodalmi előadásokat. Ezeknek s a szaporodó számú hazafias tárgyú ünnepélyeknek vezéregyénisége a kiváló szavalói adottságú Kemény László főtitkár volt. Az utolsó években a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör még szorosabbra fűzte kapcsolatait a Népművelési Bizottságon kívül a hasonló céllal szerveződött más tájegységen működő irodalmi társaságokkal. A kör az ország nyilvánossága elé is kilépett tagjainak rádiószereplése, ül. az 1943. december 10-én a Magyar Tudományos Akadémián lezajlott sikeres bemutatkozása alkalmával. A tanulságokra építve fejtette ki 1944 ele109 SZURMAY Ernő: Verseghy Ferenc Szolnoki utóélete. In: In memóriám Verseghy Ferenc 2. Szolnok, 1983.71-74. 110 SZURMAYE. 1983. 75. SZURMAY Ernő: Húsz esztendő az irodalmi műveltség szolgálatában. A szolnoki Verseghy Ferenc Irodalmi Kör története. Kézirat. 115
