Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)
TANULMÁNYOK - Szurmay Ernő: Szolnok közművelődésének története az első világháborútól a város felszabadulásáig 1914-1944 / 91. o.
rését szolgálta Kertész Mihály helyi szerző Az utolsó sarj c. színművének műsorra tű- • 75 zeseis. Az április 15-től július l-ig tartó tavaszi évadból a Nótás kapitány, a Marica grófnő és a Peer Gynt előadása emelkedett ki. A közhangulatnak hangot adó újság, a folytonos kísérletezést, a sok vendégfellépést, a klasszikusok hiányát kifogásolta, és nívósabb programot, alacsonyabb helyárakat, felfrissített együttest óhajtott a következő idényre. A színház további sorsa meglehetősen bizonytalannak tűnt. 1925 őszén még Csáky majd Alapi társulata tűnt fel Szolnokon, majd 1926 tavaszán a Színügyi Bizottság Kardos Géza debreceni, Sebestyén Géza miskolci, Faragó Ödön kaposvári és Andor Zsigmond szegedi direktorral tárgyalt, sőt Mariházy neve is szóba került. Végül az 1926 tavaszi évadot mégis Csáky társulata kezdte - kevés sikerrel. Hiába lépett fel Rózsahegyi Kálmán, hiába tűzték műsorra Herczeg Kék rókáját, a nézőtér csak kongott az ürességtől. A társulat fele éhezett, fele adósságból élt, nyilván lelkesedésük is ennek a helyzetnek felelt meg. így aztán 1927 tavaszi idénye már a Sebestyén-féle társulaté lett. 7 Jóllehet, megtörtént a színház felújítása, a belső modernizálás is, állandó társulat nem tudott benne tanyát verni. Staggione társulatok léptek fel néhány előadás erejéig. Alapi, Salamon Béla együttesének, majd a debreceni Csokonai Színháznak a társulata szerepelt 1928 tavaszán váltakozó műsorral és váltakozó sikerrel. Kardos Géza, a debreceni igazgató — nyilván keserű tapasztalatok birtokában - nyílt levéllel is fordult a szolnoki közönséghez. Bizonyára helytálló volt az a megállapítása, hogy aki menne színházba, annak nincs pénze, akinek meg van, máshol költi el. 79 Úgy tűnt, Kardosnak mégis sikerült megvetnie a lábát Szolnokon. Színvonalas műsorpolitikája, jó színészei - köztük Rajz János, Misoga László - révén átvészelte az 1928—29-es esztendőt. A gazdasági válság okozta elnyomorodás persze a legelszántabb színházlátogatókat is megtizedelte. „Nagyon kézenfekvő, hogy ha valaki azon tűnődik, egyen-e vagy színházba menjen — akkor legtöbb esetben az előbbit választja, mert a nem evést tartósan rendszeresíteni mai tapasztalatok szerint nem lehet." — írta a korabeli újságíró. Közben mind a Színpártoló Egyesületben, mind a színházlátogatók körében folyt a vita arról, hogy kell-e Szolnoknak egyáltalán állandó társulat, s helyette inkább staggione társulatokat kellene több alkalommal vendégül látni. Az utóbbi vélekedés mellett szólt nyilván a város által az állandó társulatoknak juttatott átlag napi 300 P. szubvenció megtakarítása is. Befolyásolták a közönséget a 3-5 napra idelátogató fővárosi együttesek begyakorolt, jó színvonalú, gördülékeny előadásai is. Az újdonság 75 Uo. 1925. május 24. Ifi Szolnok és Vidéke 1926. március 28. 77 Uo. 1927. április 7. 78 Uo. 1928. április 12. 79 Uo. 1928. június 3. 80 Szolnoki Újság 1930. május 20. 81 Uo. 1930. július 3., október 12. 109
