Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

TANULMÁNYOK - Szurmay Ernő: Szolnok közművelődésének története az első világháborútól a város felszabadulásáig 1914-1944 / 91. o.

II. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG LEVERÉSÉTŐL A VÁROS FELSZABADULÁSÁIG Általános helyzetkép Az 1919 nyarától 1944 őszéig átívelő negyedszázad közművelődésének történetében tükröződnek az ország eszmei-politikai viszonyainak változásai. Miként ezek, úgy a közművelődés történései sem mentesek az ellentmondásoktól. Mégis az egész korszak közművelődésének ideológiai alapjait kitapinthatóan néhány tényező határozta meg, amelyek a „„szegedi gondolatban" gyökereztek. A keresztény-nemzeti, ún. szentistváni Magyarország eszméjének fetisizálása magával hozta a történelmileg már korszerűtlen, félfeudális társadalmi rend megszilárdítására, ül. megóvására és az irredentizmusra irányuló rögeszmés, szélsőségektől sem mentes törekvést. Ennek első megnyilvánulásai a Tanácsköztársaság leverését követően a háború előtti „átkos" liberalizmust felváltó, kegyetlen, a dolgozó tömegek megfélemlítésén alapuló fasisztoid elnyomás jól ismert terrorcselekedetei voltak. Ezt követően a szociális demagógia és látszatföldosztás, külföldi kölcsön, új, értékálló pénz próbálta a világháború, a forradalmak, a román megszállás, az ország területi csonkulása okozta tömegnyomort enyhíteni. A Bethleni konszolidáció viszonylag szabadabb légkörét azonban elsodorta a világgazdasági válság hazánkra is rázúduló vihara. A munkanélküli tömegek, az ezrével tönk szélére kerülő kisegzisztenciák forradalmi megmozdulásait újabb terrorhullám, fasiszta orientáció, fokozott militarizálódás, valláserkölcsi porhintés, majd egyre jobban erősödő, államilag legalizált antiszemitizmus, „diadalmas országgyarapítás" törekedett elsimítani. Mindezekkel együtt a kezdetektől a fasiszta tengelyhatalmak oldalán történt hadbalépésig - s így a törvényszerűen bekövetkező bukásig - hatott a minden gazdasági és társadalmi baj kizárólagos okaként feltüntetett, valóban imperialista jellegű trianoni béke revíziójára irányuló, a nemzeti politika rangjára emelt nacionalista-soviniszta nevelés, szélsőséges formájában gátlástalan uszítás. Ehhez járult ahol jobban, hol kevésbé felerősödő rettegés a kommunizmus rémétől, amely esetenként boszorkányüldözéssé fajult. Ugyanakkor érvényesült az a törekvés is, hogy a kommunizmus „mételyétől" az internacionalista agitáció hatásától a társadalmat a tömegek szellemi színvonalának emelésével, a keresztény-erkölcsi—hazafias neveléssel, az alapműveltség megadásával lehet megszabadítani. Ennek a görcsös igyekvésnek a tartalmi és tárgyi eredményei kétségkívül jelentkeztek mind a népoktatásban, mind a népművelésben. Mindezek a folyamatok kitapinthatóan tükröződtek Szolnok város közművelődésének két háború közötti történetében is, tarkítva természetesen azokkal a helyi sajátosságokkal, amelyek a város gazdasági- és közlekedésföldrajzi helyzetével, társadalmának összetételével és rétegződésével, mindenkori és mindennemű vezetőinek irányultságával, szellemi-kulturális arculatával függőitek össze. 104