Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
ADATTÁR - Ágoston Gábor: A szolnoki szandzsák 1591-92. évi összeírása I. / 221. o.
38. Ruházati holmival és élelemmel teli hordó után 4 akcse, üres hordó után 2 akcse szedetik. 39. Megrakott ökrös szekér után 8, üres szekér után 4 akcse szedetik. 40. Ha a szekéren levő gabonát, miután átkelt, vásárra vinnék és eladnák, fertályilleték (reszm-i fertalijje) címén 16 két akcse kila-pénz (kile akcseszi) szedessék. Más semmi sem szedendő. 41. Azoktól, akik a vásárra szekéren szénát, fát vagy nádat hoznak, egy köteg széna, egy darab fa illetve egy köteg nád szedendő vám (bádzs) gyanánt. Más semmi se szedessék. 42. Az említett liva némely városából a vásárra érkező rajától a fején hozott és eladott élelmiszer- és italfélék után semmi nem szedetik. Az egész héten át ott tartózkodó vásárosok azonban hétről-hétre egy-egy ,,pénz" hely pénzt fizetnek. 43. Mivel a szekerén [hozott] fazék, bögre és faedények - úgy mint csanak, 17 teknő, cseber 18 és ezekhez hasonlók — után érvényben levő törvényeik szerint helyilleték címén, amit az említett vilajetben 19 szergi hakkinak, azaz helypénznek hívnak, a bögréből bögrét, fazekakból fazekat, csanakokból csanakot volt szokás szedni, ismét így szedendő. 44. A vásári napokon a kereskedők (bazirgan) és a vándor árusok (csercsi) azért, hogy vásárhelyükre jönnek és ott tartózkodnak, helypénz címén egy-egy pénzt adnak. 45. Ha szekéren sajt, méz, zsír s ehhez hasonló érkezne és eladásra kerülne 100 akcse után 2,5 akcse szedendő. Ha az efféle [áruk] lóteherrel 20 (jük) jönnének és eladásra kerülnének, minden lóteher után 2-2 akcse szedendő. 46. A városban levő bögrekészítőktől és fazekasoktól azonban amennyiben nem viszik ki, és megélhetésük végett lakóhelyükön adják el, semmi sem szedetik. Ha azonban kiviszik, szokás szerint vám szedendő. 47. A házaiban szőtt és kivarrt kurta köpenyek (kébe) és agrinok 21 után, ha azokat a kallózóba vinnék és onnét házaikba hoznák, azt mondván, hogy „szekérrel és lóteherrel kivitted vagy hoztad" semmijüket ne vegyék el. Az ilyenektől, ha kurta köItt a gabona mérésére használt hatósági mérőeszközről van szó. Nem dönthető el bizonyosan, hogy a Magyarországon forgalomban volt számos fertály közül itt melyikről lehet szó. 17 , , , Mivel a pásztorok ivopoharat, ivobegrejet jelentő csanak szó máig el nyelvünkben, ezért meghagytam a török szót. A magyarba azonban nem az oszmánliból, hanem - jóval korábban - a kun nyelvből került át a szó. Jóllehet magát a tárgyat eleink már korábban is ismerhették. Ld. NÉMETH Gyula: Török jövevényszavaink középső rétege. Magyar Nyelv, XVII. (1921) 25-26. és MÄNDOKY KONGUR István: A kun nyelv magyarországi emlékei. Keletkutatás, 1975. 148. Az ivócsanakokra Id. BÄTKY Zsigmond: Pásztor ivópoharak. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteményei VI. Bp. 1928. című dolgozatát, amelyben 240 ivócsanakot közöl. 18 A kánunnáméban is a cseber szó olvasható. A szláv eredetű szó eredetileg dongás faedény volt, s csak utóbb vált borűrmértékké. 19 A vilajet itt a szandzsák szó szinonimája. 20 "' A „lóteher" (jük) az állat ket oldalán átvetett aru mennyiségét jelöli, kb. 150 kg. 21 A kébe I. Miroglu szerint a pásztorok vastag nemezből készített, eso elleni köpenye. (Lm. 163. 904. jegyzet.) Az agrin (?) a Barkán professzor által kiadott több mint 100 kánunnáme közül csupán egyben, a boszniaiban fordul elő, s miként a szolnoki kánunnáméban, ott is szövetfélét jelent. Mindazonáltal a kiadó helyesnek vélte az általa agarinnak elolvasott szót arab írással is közölni. 236
