Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.

1872-ben 3000 fő, ebből 1200 szavazott. 1896-ban 1559 fő, ebből 1266 szavazott. 1901-ben 2204 fő, ebből 1725 szavazott. 1910-ben 2500 fő, ebből 560 szavazott. A város lakosságának száma 1869-ben 19 090, 1890-ben 22 911, 1900-ban 25 227, 1910-ben 27 943 fő. A legnagyobb változást a választójoggal rendelkezők számában az 1874. évi 33. te. életbelépése okozta. A cenzus pontos körülírása meglepően nagy mértékben csökkentette a választók számát. A forrásokból az eltérés oka sajnos nem derül ki egyértelműen, de valószínű, hogy 1874-ig Jászberényben a redemptus származást is elismerték a választójogosultság kritériumának, amelyre az 1848. évi 5. te. paragrafusainak rövid megfogalmazásai lehetőséget adtak. Továbbá az adóhátralékosolc nem szavazhattak ezentúl. Az 1896-os és az 1901-es évben összeírt választójogosultak számadatai közt is jelentős eltérés van. Ez az 1899-ben kibocsátott 15. tc-nek köszönhető, amelynek értelmében a választási névjegyzékbe az adóhátralékosokat újból felvették. A fenti adatokból kitűnik, hogy a szavazásokon a választásra jogosultak aránylag kis része jelent meg. Távolmaradásuké közügyek, a politikai kérdések iránti érzéketlenséggel és a jászberényi lakosság alacsony iskolázottsági szintjével magyarázható. A századforduló viharos választási harcait kivéve Jászberényben rendszerint csak egy olyan képviselőjelölt lépett fel, akinek reménye lehetett a győzelemre. A szavazók megvesztegetése, mely a több jelöltet indító választókerületekben általánosnak tekinthető, a városban nem volt gyakori. így azonban a lakosság kevésbé tudatos tömegei nem mentek el a választásokra. A városban a legerősebb befolyással 1861 és 1875 között a balközép rendelkezett. A Deák-párt szintén élénk tevékenységet fejtett ki Jászberényben, de híveinek száma jóval kevesebb volt. A szélsőbal, illetve az 1874. évi átszerveződés után a Függetlenségi Párt számottevő befolyásra nem tudott szert tenni, ezért a jászberényi választásokon képviselőjelöltet sem állított. Az 1867 utáni magyar politikai pártok nem tekinthetők osztálypártoknak. Vegyes összetételüknél fogva nem képviseltek egymástól élesen elkülönülő nézeteket. A személyes kapcsolatok túlságosan nagy szerepet játszottak a szavazók és a képviselők pártállásában. Ennek ellenére korabeli források alapján nagy vonalakban ugyan, de mégis meg lehet határozni a balközép és a Deák-párt jászberényi híveinek társadalmi összetételét. Jászberényben nem éltek nagybirtokosok, akik személyes befolyásukkal és a szavazók megvesztegetésével, etetésével-itatásával a választások eredményét befolyásolhatták volna. A választásra jogosultak szabadon ahhoz a párthoz csatlakoztak, amelytől érdekeik képviseletét jobban remélték. A balközép hívei elsősorban a parasztság kevésbé vagyonos tagjaiból, a Deákpárt szavazói pedig inkább a nagygazdák közül kerültek ki. A nem agrárfoglalkozású rétegek megoszlottak a két párt közt, döntő többségük azonban a balközép pártot támogatta. Jászberény országgyűlési képviselője 1865-től 1875-ig a balközéppárti Sipos Orbán, a város polgármestere pedig 1867-től a kormánypártot támogató Pintér Mihály, Jászberény leggazdagabb birtokosa volt. Jászberényben a balközéppárt elnöki tisztségét Koór János ügyvéd töltötte be. A Kossuth-kultusz az aulikus hagyományokkal rendelkező városban is gyorsan 92