Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Zsoldos István: Elemi csapások Kisújszálláson a XIX. század második felében / 69. o.
pások érték a várost, s egyáltalán az Alföld középső nagykunsági részét. A dinamikusabb fejlődésnek ezek az elemi csapások kétségtelenül fékjei voltak, s megerősödött, jól működő gazdaságokat tettek tönkre. A történettudományban nem mindig számolnak a kutatók efféle véletlenekkel, s csak ritkán kerül sor olyan mélyreható elemzésre, mint pl. SZABÓ István kilenced törvénnyel kapcsolatos kutatásai. 3 A helytörténetírásban fontosnak tartjuk az ilyen vizsgálatokat, s noha itt nem adunk mély elemzést, az adatok közreadásával mégis rávilágítunk arra, hogy miért lassul le ilyen okok miatt is egy város ígéretes gazdasági fejlődése. A varos éghajlata és természeti viszonyai Az Alföld s benne a Nagykunság a kontinentális éghajlati övbe esik, ami az időjárás nagy szélsőségében nyilvánul meg. A tél rendkívüli zordságát a nyári forróság átmenet nélkül válthatja fel, máskor enyhe, csapadékszegény vagy éppen kemény, de szintén csapadékszegény tél teszi próbára a vetéseket. A nyár legtöbbször tikkasztó s egyben csapadékszegény. A hőmérséklet évi közepes ingása fontos paramétere az időjárásnak. „Hazánkban éppen az Alföld középső részein legnagyobb ez az érték, ami a kontinentális mértékét is jól kifejezi." 4 Kisújszállás évi közepes hőmérsékleti ingadozása a Hortobágy észak-keleti legszélsőségesebb ingadozásával megegyezik: 24,5C . Környékünkön mért abszolút hőmérsékleti csúcsérték az országosan mért értékkel egybeesik. Hazánk sík vidékén a hőmérsékleti pozitív csúcs 34-41C 0 közötti, míg a legerősebb lehűlés az ország nagy részén —25, -30C° közé esik, így az abszolút hőmérsékleti ingadozás a 63—71C°-ot is eléri. 5 A csapadékviszonyok is ugyanezt a szeszélyességet mutatják. A Nagykunság csapadékmennyisége általában évi 500 mm körüli értéket éri el, amely főleg a kora tavaszi, illetve az őszi időszakra esik — a tenyészidőszakban a legkevesebb csapadék hull —, de voltak olyan esős periódusú évek is Kisújszálláson, amikor a csapadék mennyisége a 800 mm-t is meghaladta. 6 A fagyok elég gyakran sújtják a határt a hótakaró hiánya miatt. Jégeső viszonylag ritkán tesz kárt a termésben, akkor is a pásztásan haladó természeti csapás a határnak egy-egy részén vonul el. Ez a kontinentális éghajlat szélsőséges időjárási paramétereivel nem okozott különösebb gondot a naturális gazdálkodást folytató társadalomban 150—200 évvel ezelőtt, amikor meg a földművelés szinte csak „mellék foglalkozása" volt a Nagykunság népének az állattartás mellett. A földművelést a „hátas" területeken folytatták, amelyek még a csapadékos években is többnyire szárazon maradtak mint kis szigetek. 7 3 SZABÓ István: Az 1351. évi jobbágytörvények. Századok. 1954. 437-527. 4 . , , , , TÓTH Albert: A varos természeti viszonyai. In: Kisújszállás varos törtenete I. Szerk.: SZABÓ László. Kisújszállás, 1986. 60. 5 Uo. 62. 6 Uo. 56-57. 7 GYÖRFFY István: Nagykunsági krónika. Bp. 1941.; SZŰCS Sándor: A régi Sárrét világa. Bp. 1942. 70
