Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karcag város erdőgazdálkodása a XVIII. század közepétől napjainkig / 51. o.

városét, amely az 1980-as évek elejére ismételten túlnőtte a kialakuló zöldövezetét. A Nagy vén-kert egy részének beépítése, a Kunmadarasi út mellett létesített, a zártkertek gyűrűjén kívül épített ipari üzemek stb. mind-mind ezt mutatják. Ugyanakkor az utcafásításokban is megtorpanás figyelhető meg. A városi faiskola már jó ideje nem termel (erdei) suhángot, de az utcák szilárd burkolattal való ellátásának, a csatornázásoknak, gázvezetékek építésének is sokszor az útmenti fák esnek áldozatul. (Ennek ellenkező példája lehet a Kisújszállási úton 1987-ben létesített kerékpárút, amikor is a fákra a lehető legnagyobb figyelemmel voltak.) A város vezetősége, a tanács természetesen nem tudja felvállalni az emberhez méltó környezet megteremtését, benne a fák, a növények ápolását, megóvását. Ugyanez érvényes a városi, városkörnyéki erdők tisztaságának, rendeltetésszerű használatának a biztosítására is. Szükség van a város lakosainak cselekvő együttműködésére, a környezet megfelelő ápolására, védelmére. Remélhetőleg ebben sokat tesz majd az 1987-ben megalakult „Karcagi Városvédő és Városszépítő Egyesület" is. Az ezredfordulóig meghatározott erdészeti, településfejlesztési és környezetvédelmi, közjóléti célok megvalósítása így az egész város lakosságának közös ügyévé válhat. IV. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy az Alföld egyik jellegzetesen fátlan városában, Karcagon már a XVIII. századtól megfigyelhető a fás kultúrával való törődés, a fák ültetése, védelme. A kezdetben árvízvédelmi megfontolásokból létesített erdő, a Zádor-erdő a XIX. században ugyan gazdasági (fatermesztési) feladatokat is betölthetett, de mindig hangsúlyozták annak közjóléti szerepét. A termelőhelyi viszonyok változásával és a birtokviszonyban bekövetkezett módosulások folytán a XIX. század végére mégis jórészt eltűnt a fás kultúra Karcag határából. A város közvetlen környékén ültetett erdő a századfordulótól szolgálhatta a lakosság üdülési, pihenési igényeit, amire aztán érvényesítették az erdészeti igazgatás megfelelő rendelkezéseit is. A városi erdők területének növelése nagyobb mértékben csak a felszabadulás után kibontakozó országfásítási mozgalom részeként következett be. Karcag városi csemetekert, faiskola létesítésével is igyekezett a bel- és külterületi fásításokat segíteni. A város zöldgyűrűjének kialakítására többször készült terv, többször végre is hajtották. Mégsem alakult ki egységes zöldgyűrű, mert a város növekedése, ipari létesítmények, lakótelepek építése minduntalan áttörte ezt az övezetet. Az erdészeti, kertészeti és egyéb erőfeszítések azonban mégsem voltak hiábavalók, hiszen a város körül erdők, kertek létesültek, illetve maradtak fenn, szolgálva a városi emberek pihenését, kikapcsolódását. Az 1980-as évek második felében a város mintegy 100 ha erdeje a település zöldövezetének továbbra is fontos eleme maradt. Ugyanakkor az egykori városi erdők egy része államerdészeti kezelésbe került, de megtartotta közjóléti szerepét, amelyre az ezredforduló felé közeledő időszakban fokozottan szükség van. Mint ahogyan szükséges minden jóakaratú városlakó összefogása is a város és környéke növényvilágának megóvására, továbbfejlesztésére, ezzel járulva hozzá Karcag általános anyagi és szellemi kul65