Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

ADATTÁR - Tóth Albert: Szolnok megye tiszántúli területének kunhalmai / 349. o.

kultúrrétegeikben. A régészeti kutatások kiderítették, hogy a halmok nagy része rézkori, korabronzkori temetkezések, bronzkori telepek, szarmata, germán, honfoglaláskori temetők, Árpád-kori templomok és sírok, olykor valóban kun temetkezések nyomait őrzi. Legalább ennyire fontos az is, hogy az Alföldet egykor borító (még a török időkben is) ligetes táj löszgyep maradványainak szinte már csak a halmok az utolsó menedékei. Az anyag közreadásával alapvető célunk az volt, hogy a halmok j elenlegi állapotáról képet nyújtsunk. Ezzel is elő akarjuk segíteni az agrár- és más területen dolgozó természetvédelmi szakemberek, botanikusok tájékoztatását, de egyben segítséget szeretnénk adni a későbbi történeti, régészeti kutatásokhoz is. Jelenleg még tart a jászsági halmok hitelesítő terepbejárása. A munka végeztével (feltehetően 1989-ben) még teljesebb képet kapunk Szolnok megye kunhalmainak állapotáról. II. MÓDSZER ÉS FELDOLGOZÁS Az azonosító és hitelesítő terepbejárások során Szolnok megye tiszántúli területéről 233 kunhalomra vonatkozóan gyűjtöttem adatokat. A sok-sok adat feldolgozásánál módszerül a tájankénti csoportosítást (leírást) és a halmok állapota szerinti kategóriába sorolást választottam. 1. Területi leírás A vizsgált megyerészt öt kistájra osztottam. Ez részben megegyezik PÉCSI Márton és SOMOGYI Sándor természeti földrajzi tájbeosztásával,

4 de attól — főleg a közigazgatási határok célszerű figyelembevétele miatt el is tér. Az alkalmazott tájbeosztás: Hortobágy (Kunmadaras, Nagyiván, Tiszafüred K-i határrésze) Nagykunság-vidék (Karcag, Kenderes, Kétpó, Kisújszállás, Kuncsorba, Kunhegyes, Kunmadaras, Mesterszállás, Mezőhék, Mezőtúr, Örményes, Túrkeve) Szolnoki löszhátság (Fegyvernek, Kengyel, Martfű, Rákóczifalva, Rákóczi új falu, Szajol, Szolnok, Tiszabő, Tiszapüspöki, Tiszatenyő, Törökszentmiklós) Tiszai buckás terület (Abádszalók, Tiszabura, Tiszaderzs, Tiszafüred - Hortobágyon kívüli része -, Tiszagyenda, Tiszaigar, Tiszaörs, Tiszaroff, Tiszaszentimre, Tomajmonostora) PÉCSI Márton - SOMOGYI Sándor: Magyarország természeti földrajzi tájai és geomorfológiai körzetei. Földrajzi Közlemények. 1967. 350